Irodalmi Szemle, 1988

1988/8 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a magyar próza a szövetkezetesítésről

933

szándéka az volt, hogy az egyik legbonyolultabb és legdrámaibb társadalmi folyamatot, a falu kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetének minden alapvető jelenségét megrajzolja. A parasztnak, ennek a sok százéves hagyományok és szokások által meghatározott, őseitől örökölt vagy a földreform által szerzett földjén görnyedező, alapjaiban konzervatív elemnek meg kellett tanulnia új módon gondolkodni, érezni és cselekedni. Az egyes számú „én” és „enyém” névmást fel kellett cserélnie a többes számú „mi” és „miénk”-kel.

A regény cselekményének fő vonala a szocialista mezőgazdasági nagyipar úttörői által létrehozott szövetkezeti csoport tevékenységével függ össze, amelynek tagjai meg vannak győződve e termelési forma előnyeiről. A kezdeti nehézségekkel, a kedvezőtlen időjárással, a falusi gazdagok intrikáival küszködve, megfeszített munkájuk jó gazdasági eredményeivel az egész falut megnyerik a szövetkezet ügyének.

Lényegében tehát a parasztok megnyerésének egy ideális módjáról, a meggyőzésről van szó — a szocialista termelési mód javára. Szabó Pál regénye mindenekelőtt a jó termelési eredmények bemutatásával igyekszik meggyőzni olvasóit. František Hečko a főleg a gyűléseken alkalmazott személyes agitációra helyezi a hangsúlyt.

Persze az egyes szereplőknek a szövetkezette való belépése egyénileg motivált és olyan negatív érzelmi jelenségek kísérik, mint a jövőt illető félelem vagy kétkedés, a magántulajdon elvesztése miatt érzett sajnálkozás és hasonlók. A szövetkezetesítés ábrázolása a való élethez viszonyítva azonban leegyszerűsített.

A cselekmény bonyolításánál Hečko kevesebb teret hagy e történelmi fordulópont személyes attitűdjének és belső átélésének részletesebb megrajzolására. A regény befejezésének időpontjában, amikor a szövetkezetesítésnek még csak a kezdeti időszaka folyt, a művészi ábrázolás inkább az írói képzeletre s a jövőbe vetett szilárd hitre támaszkodhatott, mint tapasztalatra. Hečko Stodolište rajzában így is híven megragadta a jövő képét: az átalakult falut és a lakóinak megváltozott lelkivilágát, gondolkodását, érzéseit, erkölcsét.

Katarína Lazarová Osie hniezdo (1953) c. regénye ebbe a viszonylag idilli képbe jő adag korabeli drámaiságot vitt be. A szövetkezetesítés ellenzői nemcsak a meggyőzés alanyai, hanem különféle erőszaknak is ki voltak téve. Csak e jelenségek

mozgatórugóinak értelmezése téves. Lazarová szerint az osztályellenség „művei”, akik beszivárogtak a kommunista pártba, hogy funkcióikból ártsanak a szocializmusnak és lejárassák annak eszméit és ideáljait. Ám valójában az önkéntesség elvének a megsértéséről volt szó a földműves szövetkezetbe való belépésnél, valamint a mezőgazdaság szakképzetlen és hibás irányításáról, s az ebből eredő károkról.

Sem Szabó Pál, sem František Hečko alkotásai nem maradtak mentesek a korabeli eszmei-esztétikai tévedésektől. Ezek mindhármójuknál hasonlóak és a kor által meghatározottak. Az irodalom például, az új élet születését igyekezvén elősegíteni, bizonyos nem specifikus funkciókat is felvállalt. Ezek egyike az instruktív szerep érvényesítése volt. A szerzők így részletesen taglalták a mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzem szervezési, műszaki és termelési kérdéseit. Ám az új termelési módot nem voltak képesek esztétikai szinten ábrázol- ni.Míg František Hečko a Červené vino- ban és Szabó Pál a Talpalatnyi földben gyönyörű lírai képekben jelenítette meg a szőlőmunkások és földművelők munkáját, a Drevená dediná-ban vagy az Oj földben a munka új formáinak leírása beszámoló vagy instruktív jellegű, esztétikai „aureola” nélkül.

Hečko. Lazarová és Szabó regényeinek további közös vonása, hogy a lehető legteljesebben igyekszenek megragadni az újonnan formálódó életet. Az élet teljességének helyes elméleti követelménye az alkotó gyakorlatban azonban az új jelenségek egyszerűsítő „leltárba vételével” valósult meg. s így beolvasztásuk az irodalmi mű tárgyi síkjába félúton megtorpant. Ilyen jelenség volt pl. a szocialista munkaverseny, az új munkamódszerek bevezetése, a szovjet tapasztalatok alkalmazása, az Ifjúsági és a nőszervezet, a kongresszusokon való részvétel, a politikai továbbképzések, az óvoda, az ifjúság kulturális tevékenysége stb. A letűnt világ képviselőihez olyan motívumok kötődnek, mint a szövetkezetesítés elleni ellenséges agitáció, az Amerika Hangjának hallgatása, szabotázsok, gyújtogatások, gyilkosság és hasonlók.

Mindezek a pozitív és negatív jelenségek a korabeli élet tényei voltak. A kor irodalmában azonban főként publicisztika vagy riport formájában kaptak hangot. Ezért nem egyneműek Hečko, Lazarová és Szabó regényeinek szövegei. Jó művészi színvonalon megírt részek váltakoznak mű-