Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a magyar próza a szövetkezetesítésről
932 ból, a szerzők élettapasztalatából és világnézeti orientáltságából, valamint a valósághoz, az irodalom feladataihoz és potenciális olvasóikhoz való viszonyából adódik. A felsorolt tényezők együtt hatnak a mű jellegének kialakítására is, amelyek a szlovák és a magyar falu szociális és szocialista változásait ábrázolták a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején. E művek eszmei- esztétikai koncepciójának alapja a valóságnak mint forradalmi társadalmi-történelmi folyamatnak értelmezése volt. Főszereplői a legprogresz- szívebb és legszervezettebb társadalmi erők: a kommunista párt és szövetségesei által vezetett széles néptömegek voltak. E folyamat lényegét a szocialista gazdasági és társadalmi viszonyok győzelme, valamint a paraszti gondolkodás megváltoztatása jelentette. A társadalmi-történelmi folyamat művészi megformálására a szerzők a nagylélegzetű sokszereplős társadalmi regényműfajt alkalmazták, amelyben az alakok különböző társadalmi osztályokat és csoportokat képviseltek. A történetet több szálon vezetik. Ezzel az epikai műfajjal élt már Hečko a Červené víno-ban és Szabó Pál a Talpalatnyi földben is, eljutott hozzá Katarína Lazarová az Osie hniezdo-ban. Veres Péter eredeti elképzelése az volt, hogy folytatja a Balogh család történetét a család fiatalabb tagjai sorsának ábrázolásával az ötvenes évek második felében. Ezt a tervét azonban nem váltotta valóra. Megmaradt a Próbatétel c. elbeszélésciklusnál (1950; szlovákul 1951). Ez a könyv Szabó Pál Isten malmai (1949; szlovákul 1951) c. regényével együtt az első művészileg érett és igaz tanúságtétel a felszabadult magyar falu társadalmi változásairól, a falusi nép életében végbemenő változásokról. Veres Péter elbeszéléseiben megrajzolta azoknak a társadalmi jelenségeknek és folyamatoknak a fő áramlatait, amelyeket Szabó Pál epikai teljességgel fejtett ki két egymásra épülő regényében, az Isten malmaiban és az Oj földben. Bár különböző eszközökkel, ám művészileg egyenrangúan valósítják meg feladatukat, amelyet Veres Péter a Próbatétel előszavában így fogalmazott meg: „A történelmet mozgásában, a társadalmat fejlődésében, az egyes embert változásaiban ábrázolni (...): ez volna az irodalom első feladata. A második meg (...) az, hogy nemcsak azt ábrázolja, ami volt vagy van, hanem dolgokban és emberekben, hősökben és jellemekben mutassa meg azt is, amivel lennie kell..Ez a megfogalmazás egyértelműen rámutat a szocialista realizmus alapelveinek programszerű alkalmazására. Szabó Pál regényének (Isten malmai) már a címe is elárulja, hogy alapeszméje a történelmi igazságosság megvalósítása: a hatalmat képviselő kisebbség által sok száz éven át kegyetlenül elnyomott és kizsákmányolt magyar nép az ország urává és saját sorsának alakítójává válik. A szerző társadalmi és pszichológiai szempontból is gondosan megrajzolja alakjait. Fejlődésüket a történelmi fordulóponton ábrázolja, miközben néhányuk sorsa személyes tragédiába torkollik. Koruk szociális kötöttségei által sokszorosan meghatározottak, de nem vonja meg tőlük a személyes választás lehetőségét. Ugyenez érvényes_ a többi említett szerző alakjainak megformálására is. Az Isten malmai c. regény második részének vannak közös vonásai Hečko Drevená dedina c. művének azokkal a fejezeteivel, amelyek a felszabadult falunak a szocialista átalakulás előtti életét ábrázolják. Mindkét szerző bemutatja a béke első napjainak örömteli légkörét, a szovjet hadsereg humanista történelmi küldetését, a háborús szenvedések elmúltával érzett megkönnyebbülést, a jobb, igazságosabb jövő ígéretét. Mindkét regény rögzíti a falu új népi demokratikus rendszerének, hatalmi szerveinek megalakulását is, a nemzeti bizottságok, a népi milícia és a rendőrség, a különböző politikai koncepciókat képviselő politikai pártok létrehozását. Az Isten malmaiban és a Drevená dediná-ban a kommunista párt vezető és szervező szerepét ábrázolják tagjai munkájának tükrében, akik megedződtek a régi világ erőivel folytatott harcban, s az új, a háború utáni feltételek között sikeresen küzdenek a társadalmi változásokért. Mindkét szerző kiváló elbeszélő. A feldolgozott motívumok szervesen kapcsolódnak egymáshoz, és át vannak szőve a falu mindennapi életének és a szereplők magánéletének eseményeivel. Mindkét regényben megtalálható a következetes etikai nézőpont, mely a szocialista társadalomeszményben gyökerezik, s áthatja a meggyőződés, hogy az új világnak, az új embereknek szilárd erkölcsi alapokon kell állniuk. Szabó Pál másik regénye, az Oj föld (1953; szlovákul 1956) témájával, társadalmi problematikájával és közegével az Isten malmaihoz kapcsolódik. A szerző
