Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a magyar próza a szövetkezetesítésről
931 KAROL TOMIS A szlovák és a magyar próza a szövetkezetesítésről A szocialista forradalom negyven évvel ezelőtti győzelme Csehszlovákiában és Magyarországon alapjaiban változtatta meg az emberek életét. Mély gazdasági, társadalmi és kulturális változásokkal jellemzett új történelmi korszakot nyitott. Az 1948 februárja utáni években nemcsak a társadalmi valóság, hanem maga az irodalom is rohamos fejlődésen ment keresztül. A társadalmi struktúra egészének, valamint a néptömegek életstílusának átépítése, új, szocialista módon gondolkodó és érző embertípusok születése, harcuk az új társadalom megvalósításáért az irodalmi művek egész sorában vált a művészi megformálás tárgyává. A szlovák és a magyar irodalomban analóg társadalmi folyamatok által meghatározott törvényszerű, egymástól független folyamatról volt sző. A korabeli irodalom témáinak kontextusában a falu szövetkezetesítése az irodalmi megformálás egyik központi témájává vált. Az ábrázolt eseményekkel mintegy egyidőben születő ilyen témájú művek első hullámába František Hečko Drevená dedina (Falu a hegyek között), Katarína La- zarová Osie hniezdo (Dorázsfészek), Szabó Pál Isten malmai és Of föld c. regényei, valamint Veres Péter Próbatétel c. elbeszéléskötete tartozik. Eszemei-művészi értékeikkel az új falu születéséről akkor keletkezett művek közül a legszínvonalasabbak. A felsorolt szerzőket nemcsak műveik témája kapcsolja össze, hanem származásuk, a parasztsággal való szoros kapcsolatuk, a földműves nép életéből merített szociális tapasztalat és nem utolsó sorban a politikai és társadalmi kiállás igénye a legprogresszívebb erők oldalán, amelyek a társadalom szocialista átalakítását tűzték ki célul. Tehát mind a négy szerző széleskörű élettapasztalatok birtokában, eszmeileg és íróilag felkészülten fogott a parasztság szocialista átalakulását ábrázoló műveinek megírásához. Sőt, František Hečko és Szabó Pál azt megelőzően jelentős epikai életművet hoztak létre, amelyben néhány évtized tükrében ábrázolták a falut. Hečko az 1948-ban megjelent Červené víno (Vörös bor) c. művében a földművelők és szőlőmunkások három generációjának sorsán keresztül a kor társadalmi problémáit rajzolja meg a maguk teljes mélységében és társadalmi elelntmondásaik összetettségében, a XX. század elejétől a 30-as évek elejéig. Eljutott benne a szociális forradalmak szükségszerűségének gondolatához. Hečko Červené víno c. művének távolabbi rokona Szabó Pál 1941—43 között íródott Talpalatnyi föld c. trilógiája. Szlovákul 1949-ben jelent meg. Rövidebb időszakot fog ugyan át, ám a két háború közötti magyar falu képét a maga belső, elsődlegesen a vagyoni különségekből eredő ellentmondásaival és konfliktusaival ábrázolja. A történet egyik fő szála a klspa- rasztok nagybirtokosok elleni harcát örökíti meg. Akárcsak Hečko, ö is megjeleníti a falu köz- és ünnepnapjait, tárgyi és szellemi kultúráját, hagyományait és szokásait. A rokonság a regények eszmei kicsengésének két eltérő változatában is kimutatható. Hečko és Szabó is átdolgozta művének első, a társadalmi ellentéteket tompító befejezését, kiélezték a szociális konfliktust, s ezáltal elmélyítették művük alapgondolatát, amely a szociális igazságosság jegyében történő alapvető társadalmi változások perspektíváját jelezte. Műveik tipológiai rokonsága az irodalmi megformálás témájának hasonlóságá-
