Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - Fülöp Antal: Sövények (regényrészlet)
882 lángjaiban” dolgozni. Már csak az hiányzott, hogy az ágyról a padlóra másszak, és meztelen ülepem a hátul kileffenő herékkel a plafonnak tartva beessek az ágy alá, akár csak annak idején Gergő bácsi, nincs-e ott esetleg Cinke-Lill álmainak alakja? A féltékenység önellátó. Nem is kell föllobbania, elég, ha csupán epeszln gázként lappang az ember tudata mélyén, a maga Jágóját így is hamar megtalálja. Ezt a Jágót az örökké vizslató, mindig mindent mindenkitől hamarabb megtudó Kucmanné testesítette meg. Dús alakja régivágású kupismamákra emlékeztetett, hajában az örök hajcsavarókkal, s ha ujjai közt — melyek korához képest meglepően fehérek voltak, s mint parányi piros lámpák izzottak rajtuk a körmök — füstölgő cigarettáját a szájához emelte, a szatén pongyola ujjából előtűnt kövérkés csuklója, melyen egy aranylánc lefegett. Ha füsttől karcos hangján rászólt az emberre, hiú reménnyé vált a tőle való szabadulás; a behálózás grande dame-jaként valóságos szósorompót állított az áldozata útjába, melyet aszerint nyitott fel vagy tartott csukva, megtudta-e a fontos tudnivalót, vagy sikerült-e beadnia a néha csak napokkal később ható hírinjekciót. Varázserején megtört minden tiltakozás; ha valaki megkísérelte, zsémbesen felülkerekedett, arcán elviharzott idők mindentudásával söpörte el az ellenérveket: „Ugyan kérem, nekem már beszélhet akárki ...” De volt egy sebezhető pontja: ha valakinek sikerült bűvköréből kiszakadnia, rögtön veszélyt szimatolt, és riadtan kereste okát. Illatokat föllebentő pongyolája ilyenkor áporodottan csüngött a testén, még süllyedt bokáján is előjöttek a gubancos erek... Teljes bűverejét latba vetve állta el utam egy este, amint a melóból hazatérve a kapun beléptem. Már sötétedett... A vasútról, miután negyed négy körül a regálba raktam a csákányt, pajszert, nagykalapácsot s a rozsdás hat vagy nyolc kilós sínfogót [nem középkori délutánon történik mindez), majd a hosszú rámpán leereszkedve kerékpáromon a város romokban álló része felé hajtottam, ahol a napi nyolcórás meló után további négyórás falbontás kezdődött. Már várt rám a három hoffman-gatyás, akikkel egy gruppot alkottunk itt, a bontáson. Cigarettával a szájukban már türelmetlenül rakosgatták halomba a kilazult téglákat, hogy amíg megjövök, addig is gyűljön a pénz, már messziről láttam, alig várják, hogy elkezdhessük a rohammunkát ... Mihelyt a városrendezés tempója fölgyorsult, itt jöttünk össze minden délután, akárcsak mások, más-más gyártól és üzemektől; ahol a munkajog (két rendőr sétál az utcán, ballag, sétál, meg-megáll) garantálta számunkra a mindennapi fúrást-faragást meg utána a félig elrohadt, ammónia- és kapcaillatú melósöltözőkben az egypercnyi tűnődést: vajon hova lehetett a reggeltől eltelt életünk? Itt azonban minden kibontott téglát, melyet az ember a kalapáccsal csengő-tisztára kocogtatott, kilencven fillérért vett át a fuvaros, aki estefelé berobogott a traktorral, és készpénzben fizetettl... Ez határozott jelentést adott minden percnek, és sürgető célt az ott töltött időnek. Ez a sürgetés már-már a napszak-tévesztés látszatát keltette: ugyanazon emberek, akik reggel, az ágyból fölkelve, ólmos léptekkel kullogtak az üzemi bélyegzőórák felé, mintha máris fáradt este lenne, most a nyolcórás meló után, már közel az alkonyhoz, oly fürgén bányászták, szedték, kotorták elő a falakból majd a betonalapig lejutva, a törmelék között rejtőző egész, sőt féltéglákat is, mintha friss, harmatos reggelben, egyenesen az ágyból jöttek volna. Ahogy közeledem, mindenütt fölbukkanó, hajlongó alakok; az iparkodás gyors, sietős mozdulatai, ahogy a kezek halomba gyűjtik a téglát: „No még egy, és pontosan kilencven korona, és mindjárt megvan a száz...” A mohóság feszültsége tölti ki köztük a teret; nem csoda, ha elég fürgén mozognak, itt félannyi idő alatt a dupláját kotorhatják össze a napi bérüknek, melyet a legális munkahelyükön Állam atya, a főnök, a titkár, a mester, az almester, a bizalmi — akiben már semmi bizalmuk — jóváhagyott. (Csak itt fél-fekete alapon, a téglafejtéshez nincs
