Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - Dobos László: Közös irodalmi tulajdonunk Kövesdi János interjúja
797 erény és gyakorlat. Ma már látszik, hogy nem is olyan rossz gyakorlat, ha a szociográfiai felmérés — az önismeret műfaja — együtt jelentkezik a szépirodalommal. Effajta komplexebb felfogás, a rokon területek egyidejű nyilvánossága más lapok szerkesztésében is gyakorlattá vált. A szellemi képesség, szellemi életünk termése ebben is kinőtte a megjelenés mai kereteit. • A Szemle egyik sokáig rezonáló vitája az volt, amelyhez Németh László írt vitaindítót. Ugyancsak nagyszabású vállalkozás volt az 1967-es, nagy visszhangot keltett Fábry-szám. — Hatvanhatban elhatároztuk, hogy a Plameň, a Slovenské pohľady, a Kortárs, az Irodalmi Szemle részvételével ankétot szervezünk Internacionalizmus és hazafiság címmel. Illyés Gyula, Jifí Hájek, Laco Novomeský s Fábry Zoltán írásaival indult volna az eszmecsere. A kezdeményező, a véleménycsere gazdája az Irodalmi Szemle szerkesztősége volt. Sokféle szempontot kellett egyeztetni. Minden együtt volt egy nagyszabású nyilvános beszéd megnyitásához. Az utolsó percekben mégis megfeneklett — a lapokat eszmeileg patronáló hatóságok a nacionalizmus fellángolásától tartottak. Németh László A magyar irodalom jövője c. tanulmányának közlése e kettétört szándék folytatása, illetve következő fejezete volt. E tárgyban Illyés Gyula, Féja Géza s Bori Imre külték el írásaikat. Feltételezhető: a nemzetek, nemzetiségek viszonyában sok minden másként objektivizálódik, ha e vitára sor kerül. Jó érzéssel s izgalommal készítettük a Fábry-számot. Tisztelegni akartunk Fábry élete, életműve előtt, s hírül adni, hirdetni. A Fábry-szám elégtétel is kívánt lenni elismerésben szegény életének; elégtétel, már amilyet egy kis hatókörű irodalmi lap adhat. S legalább kis hányadát visszaadni annak, amit erkölcsben, gondolkodásban adott nekünk ... Lényegében felmondtuk a Fábry-leckét, s ismételtük is, hogy jobban bevéshessük; az ember alkotta értéket meg kell becsülni, megbecsülni s felmutatni... Irodalmi lap szerkesztőjének lehet-e más dolga? S kerestük a tiszteletadás, a méltó ünneplés igaz, puritán formáját. Elválva a hízelgők s magyarázkodók egyre gyarapodó csoportjától. # Fábry Zoltán haláláig a folyóirat főmunkatársa volt. Mit jelentett számodra Fábry mint főmunkatárs és szellemi társ? — Biztonságot. Rendszeresen jártam Stőszra, sohasem engedett el üres kézzel. Fed- dett, tanácsolt, békétlenkedett — szűkszavúan dicsért is —, de minden mozdulata mögött biztonság volt, meggyőződés. Felelősségvállalás. Fábry sajátjának, saját szüleményének is érezte az Irodalmi Szemlét. Az arcát s útjait kereső lap (irodalom] számára a Fábry adta biztonság eligazító iránytű volt... Fábry Zoltán életem egyik forrásvidéke, keresem jellemének, életművének meghatározó jegyeit. Az igazság szenvedélyes keresése, ez az emberi-szellemi vonása érintett meg legelőbb, s ez van hozzám ma is a legközelebb. Számomra életművének ez a legerősebb, mindent behálózó fonala. Életművének meghatározó élménye és területe a háborúk kora, fanatikus antifasizmusa. A Fábry-értékelők életművéből nagyobbrészt ezt a kort hangsúlyozzák. Igen, ez a kor lassan a történelem kövületévé válik, kifényesedtek veszélyes zátonyai is. Másik nagy területe: a nemzetiségi lét drámái, küzdelmei, gondjai, jelenségei, Személyiségének vonásai — szenvedélyes igazságkeresése, kíméletlen szókimondása, nyíltsága, lényegretörése — e témájú írásaiban parázslanak igazán. A háború után első írása 1948 decemberében jelenhetett meg az akkor induló Üj Szó oldalain. Címe: Az első szó. Egyebek között ezeket írja: „Történelmi tévedésből kerültünk a vádlottak padjára, amelyet most emelt fővel elhagyhatunk...” Vádlottak padja, vádló és vádlott: sajnos, nemzetiségi létünk veleszületett jelensége. Kevés a történelmi sikerélményem, mondhatnám ezt, persze, többes számban is. S az emberi természet törvényei szerint mi lehet erre a válaszom? Kompenzálni a rosszat, a hiányt emberi valutával, emberi értékkel: magatartással, teljesítménnyel. Fábry Zoltánhoz én innen közelítek. Az igazság szenvedélyes keresése nála egy nagyméretű egyenlítési szándék. Kompenzálni a történelmi győzelem egy emberöltő hosszán kimutatható hiányát. Magatartással, helytállással, vállalással. Aprómunkával. Az igazságkeresés, a tények kimondása nála nem öncél: egyéni és közösségi megtisztulás. Fábry igazságkeresése szüntelen állásfoglalás. Szembehelyezkedés egy korszak diktatórikus tébolyaival: a militáns gondolkodással, az embertelenséggel, a fasizmussal, a nacionalizmussal, a személyi kultusszal, az emberi és nemzeti jogsértés minden formájával... Fábry egy korszak anti-
