Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - FIGYELŐ - Kocsis Aranka: Az Ipoly mente ünnepi szokásai
FIGYELŐ 79 Ugyanakkor az egyházias szokások áttekintésétől sem zárkózik el a szerző, demonstrálva ezzel, hogy a népi tudásban a kettő szervesen összetartozik. A téli ünnepkörhöz fűződő profán elemek, hiedelmek, tilalmak, jóslások, mágikus cselekedetek igen nagy bősége és változatossága élt az Ipoly mentén. Az András-, a Borbála-, a Miklós-, majd a Luca- napi és a karácsonyi szokások különösen gazdagok az olyan elemekben, amelyek még a kereszténység előtti korból, az antik pogányság, valamint az európai népek archaikus ünneplő hagyományaiból maradtak fenn. A hiedelmek nagy része az időjósláshoz kötődik, a mágikus cselekedetek mindenekelőtt a szerelemmel és a szaporodással függnek össze, a köszöntők és a jóslások bőséget kívánnak minden jóból. A profán ismeretek mellett azonban nem kevésbé jelentős a szakrális képzetek köre sem. Igaz, a varázslásra az advent időszaka a legalkalmasabb, ekkor a leg- hosszabbak az éjszakák. De a néphitben ezt a mágikus várakozással teli időt is át- meg átszövik a keresztény vallás tanításai. Ezekre könyvének első részében a szerző nem fektetett hangsúlyt. Még a vonatkozásaira sem, ami viszont néhol zavaró. Nem érthető például kellően az aprószentek-napi hiedelmek és mágikus cselekedetek sora, ha nem ismerjük a mögöttes szakrális hagyományt. Az adventi szokások és eljárások nagy része egy-egy népszerű szent ünnepnapjához kötődik. Az ünnep, illetve a szent legendája része a népi tudásnak, főleg olyan katolikus vidéken, mint az Ipoly mente. Kihagyásuk éppen ezért nem indokolt, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a profán hiedelmek nagy részének semmi köze az illető szent életéhez, legendájához. Még kevésbé érthető a mellőzésük akkor, ha a könyvben továbblapozva látjuk, hogy a tavaszi, a nyári és az őszi ünnepkörök tárgyalásánál a hagyományvilágnak már ez a rétege sem hiányzik. Hiszen a szerző szándéka a teljes kép átfogása volt! Persze, a keresztjáró napoknál, a pünkösdnél vagy az űrnapja szokásai között már nem is sorolható fel annyi mágikus praktika, parancs vagy tiltás, mint a téli ünnepeknél, mert ezekhez sohasem kapcsolódott annyi. A tavaszi, nyári szokások többsége már inkább a szakrális hagyománykor része. Végül nem feledkezik meg a szerző a csillagászati, illetőleg a gazdasági évre épülő szokásokról sem, bár ezek közül tényleg csak futólag említ néhányat könyve végén. A szüret, a kukoricafosztás és az aratás nagy munkájához fűződőeket emeli ki a többi közül. A kötetet a sok rigmus és köszöntő teszi még gazdagabbá. Ezeknek java a profán hiedelmekhez és szokásokhoz tartozik. Mellettük még inkább sajnálhatjuk, hogy a szakrális képzetek körét csak esetlegesen gyűjtötte fel a szerző. Emeli könyve értékét a bőséges és megbízható kottamelléklet is. Rontja viszont a sok idézet, amelyeknek talán a többsége kihagyható lett volna (a legalapvetőbb kézikönyvből, a Magyar néprajzi lexikonból valók mindenképpen). Nem egészen érthetőek a képmelléklet összeválogatásának szempontjai, amint nehéz rájönni arra is, vajon mi köze lehet a könyv címének a tartalmához. (Ma dách, 1987) Kocsis Aranka
