Irodalmi Szemle, 1988
1988/7 - HOLNAP - A szerkesztő jegyzete
770 A mellékletünk e számában olvasható fiatal írók mindegyike szerepel az 1986- os Próbaút antológia szerzői közt. Nem újdonság, hogy az akkor, abban a kötetben bemutatkozó írócsoport tevékenységére, eredményeire alapozva indult meg a következő év elején a Holnap I. évfolyama. (A melléklet létrejöttének külső feltételei, persze, elengedhetetlenek voltak.) A csoportosulás azonban tágabb volt a Próbaút szerzőinek körénél, s már az 1983-tól alkalmanként jelentkező Holnap rovat is e tágabb, az Iródia név alatt lazán szerveződő körre támaszkodott. Az említett alapozásra, azazhogy a szóbanforgó nemzedékre valóban lehetett építeni. „Fenntartotta” a rendszeresen megjelenő Holnapot, s (tapasztalatból mondom) fenntartaná még nagyobb terjedelemben is. (És ezzel nem csupán a kéziratok kellő mennyiségére utalok.) Csakhogy — mint az a Holnap következő számából egyértelműen kiderül majd — itt a következő csapat a kapuk előtt! A fiatal tehetségek pedig nyilván be fognak bocsáttatni a fiatalok fórumára. A már kevésbé fiatalok meg a kevésbé fiatalokéra... A versengés, igaz, értékeket s minőségeket vet föl magából. Elvben! Tehát nem mindig, nem függetlenül a körülményektől. Előbb-utóbb az alkotói kedv és lendület megtöréséhez kell vezetnie annak, ha egyetlen folyóiratunkban (amely nem pusztán szépirodalmat közöl), sőt annak szerény mellékletében is, egyenként tucatnyi szerzőt felvonultató nemzedékek zsúfolódnak s ütköznek egymásba — az évtizedek óta gyakorlatilag változatlan terjedelmű, így egyre szűkösebb közlési lehetőségeken osztozkodva. Ezért is kell további határozott lépéseket tenni a Fiatal írók Köre és az írószövetségi Magyar Szekció által kezdeményezett, egész irodalmunk számára tágabb teret, több levegőt ígérő újabb folyóirat létrehozásáért. Nem hiszem, hogy akadna irodalmáraink közt olyan, akinek ez nem ügye és érdeke. Fiatal íróink pályájának alakulásában fontos szerepet játszik még egy fórum, és ez a Főnix Füzetek sorozata. Értékelésére nem alkalmas ez a hely, annyi azonban itt is elmondható, hogy ha a jelenlegi tempóban, azaz évi 1-2 kötettel folytatódnék a Főnix megjelenése, akkor a sorozatba bekerülésre már ma várakozó (és kellő színvonalú!) kéziratok egy része csak a kilencvenes évek első felében kerülne a könyvesboltokba. És így tovább... Ezeknek a — szerzők és olvasók számára egyaránt lehangoló kilátásoknak a javítását szolgálhatná a sorozat határozottabb intézményesítése, öntörvényű alakulásának szavatolása. A szlovák Mladá tvorba vagy a budapesti JAK-Füze- tek gyakorlatához hasonlóan létre kell hívni a Főnix sorozat szerkesztőbizottságát. S nem azért, hogy eggyel több bizottságunk, tagjainak pedig eggyel több tisztségük és gondjuk legyen, hanem hogy — a Madách Kiadó, a FÍK és egyes szerkesztőségek képviselőit foglalva magában — ez a tanácsadó testület készítse el a sorozat előzetes terveit; véleményezze a kéziratokat; megbízásokat adhasson s felkéréseket intézhessen szerzőkhöz, esetleg fordítókhoz és válogatókhoz, kötetszerkesztőkhöz; továbbá védje a sorozat érdekeit és népszerűsítse köteteit. Egyszóval: legyen igazi gazdája a Főnix Füzeteknek. Nem kis mértékben rajtunk, irodalmárokon, szerzőkön és szerkesztőkön múlik, hogy irodalmunk legalább részben megújult intézményrendszerrel lép-e a kilencvenes évekbe. Minden megújulás legfontosabb lépését: az elsőt, a kezdeményezőt ugyanis egyedül mi magunk tehetjük meg. A szerkesztő
