Irodalmi Szemle, 1988
1988/7 - KRITIKA - Kokes János: A romániai magyar irodalom jelene (Pomogáts Béla kézikönyve)
761 KOKES JÁNOS A ROMÁNIAI MAGYAR IRODALOM JELENE (Pomogáts Béla kézikönyve) I smereteink a magyar kisebbségi-nemzetiségi irodalmakról, melyek pedig szerves részei az egyetemes magyar irodalomnak, általában rendkívül hézagosak, igencsak felületesek, és semmiképpen sem kielégítőek. Több-kevesebb információval értelmiségünknek csak elenyésző hányada rendelkezik, főként irodalomtudósok, újságírók, tanárok. A hazain kívüli nemzetiségi irodalomnak hazai szakértőjéről, kutatójáról pedig nincs tudomásom, annak ellenére, hogy a téma szélesebb honi népszerűsítése és ismerete egyebek közt sok hasznos adattal, tapasztalattal, ösztönző gondolattal gazdagíthatná, árnyaltabbá tehetné mai irodalom- és nemzeti tudatunkat. Ugyanakkor jegyezzük meg azt is, hogy a téma iránt esetleg komolyan érdeklődő szakember vagy laikus számtalan akadállyal találja magát szembe, mivel köztudottan nehéz hozzájutni a nemzetiségi irodalmi lapokhoz, s még nehezebb a könyvterméshez. Tekintettel az adott helyzetre, a megfelelő művek, információk hiányára, őrömmel kell nyugtázni minden olyan vállalkozást, mely a témáról vagy annak egy részéről, összetevőjéről megpróbál, természetesen megfelelő színvonalon, átfogó, a valóságnak megfelelő képet adni. Ezek közé a vállalkozások közé tartozik Pomogáts Béla új kötete, a Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban) mely nemrégiben jelent meg a budapesti Magvető Könyvkiadó igényes Gyorsuló idő sorozatában. A szerző könyve bevezetőjében hangsúlyozza, hogy: „Olyan áttekintést szeretne adni, amely a lehetőség szerint »kézikönyvként« használható, s ezért a korábbi irodalomtörténeti összefoglalások, például a Kántor Lajos és Láng Gusztáv munkája nyomán elkészült romániai magyar irodalomtörténet módszerét veszi át, folytatva azt a munkát, amely a hét. venes évekig adott képet erről az irodalomról. E módszer következtében az irodalmi »nemzedékek« és műfajok rendje szerint tagoljuk az anyagot, külön fejezetekben foglalkozva az idősebb generációk, az irodalmi »derékhad« és a fiatalabb nemzedékek képviselőivel, illetve ezek eredményeivel.” A választott módszer előnyei és hátrányai ismertek, ezért nézetem szerint nem szükséges velük ez esetben foglalkozni. Ugyancsak a bevezetőből derül ki, hogy a könyv címében megfogalmazott ,,jelenidő” alatt a romániai magyar irodalom utóbbi másfél évtizedét, tehát a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig terjedő időszakot kell értenünk. Áttanulmányozva a 266 oldalas kézikönyv anyagát elmondhatjuk, hogy Pomogáts Béla jő munkát végzett és általában sikerült a valóságnak megfelelő, árnyalt, színes képet festenie a romániai magyar irodalom jelenéről. S hogy ez a jelenidő érthetőbb legyen, és ne lebegjen légüres térben, szerzőnk a rendelkezésére álló korlátozott terjedelem adta lehetőségek közt nagyon érzékletesen, plasztikusan és mértékletesen felvázolja a romániai magyar irodalom fejlődésének főbb vonalait, valamint az ezt meghatározó társadalmi-politikai, kulturális-művelődési feltételeket, kereteket 1918-tól, Erdély Romániához való csatolásától, tehát
