Irodalmi Szemle, 1988
1988/7 - BESZÉLŐ MÚLT - Pukkai László: „Fel Tornócra, a népi találkozóra” (Az 1938-as események évfordulójára)
750 A szónoklatok, üdvözlő beszédek elhangzása után a nagygyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadták a Csehszlovák Köztársaság elnökének, dr. Edvard Beneš- nek küldött, következő szövegű táviratot: ,,Mi nem hátrálunk, s követeljük, hogy kormányunk ne adjon több olyan pozíciót az ellenség kezébe, amelynek feladása a köztársaság bomlását idézné elő. Minden jogot a népnek, semmilyen jogot az ellenségnek.”32 A nagygyűlés elnöke, Poszpis József, így jellemezte a manifesztációnak a megjelentekre gyakorolt hatását: „A szónoklatok a tömegre óriási hatást gyakoroltak. A tömeg lelkesedése, az összefogásból adódó öröme határtalan volt, hangosan zajongva kért fegyvert Benestől, követelve, hogy legyen vége az alkudozásnak, s menjünk, s védjük meg a köztársaságot.” A gyűlés politikai részének befejezése után a kultúrműsor következett, amelynek leghatásosabb, legfelemelőbb pontja a Toldi volt. A korabeli vélemények szerint „ez lesz Arany Jánosnak és hősének legszebb igazolása”. Talán e magyar mondabeli hős erejével akarták demonstrálni a nép erejét, hogy a határozatlanok, a megalkuvók bátorodjanak, s bízzanak a népben. A kisebbik fiú igazságos küzdelme és győzelme talán a kis nemzetek összefogása révén elérhető eredmény: a köztársaság megvédésének lehetősége a germán óriással szemben. Tornócon a Toldit a diószegi Proletár Testedző Egyesület színjátszói mutatták be. A Toldi színpadi átírása Háber Zoltán munkája, ugyanúgy a rendezés is. A próbákat Szalay István irányította. Ez a diószegi kommunista nagy szerepet játszott a járási proletkult tevékenységében. A második világháború alatt az illegális pártmunka irányításából is kivette részét. A felszabadulás után Magyarországra települt, s egyike volt azoknak, akik segítettek megszervezni a magyar néphadsereg új könyvtári állományát. A szereposztás anya György nádor Gábor Piroska 1. főúr 2. főúr Miklós király vén Bence a következő volt: Schotter Gizi Tóth János Eibeck Vilmos Nagy Szilveszter Schotter Manci Vince István Shiller Antal Somogyi Antal Horváth Vince Horváth Szilveszter a fia Vidurek József 1. vitéz Kakvicz József 2. vitéz Dallos Ferenc 3. vitéz Horváth József A Toldi bemutatásakor a szavalókórus tagjaiként közreműködtek az alsószeli, a bratislavai és az érsekújvári ifjúmunkások, a lovascsapatot a tornöci fiatalok szervezték, a harci csoport tagjai a nagyszombati ifjúmunkások voltak. A bemutató a szereplők nagy száma (vagy kétszázan szerepeltek a Toldiban] és a mű igényessége ellenére kitűnően sikerült, s a tizenötezer fős tömegre gyakorolt hatása felemelő volt. A tornóci színjátszók a Sárga folyó c. színművet adták elő, majd a komáromi Egyetértés Munkásdalárda szórakoztatta a közönséget. A műsor további részében magyar és szlovák együttesek szerepeltek dallal, tánccal, szavalatokkal.33 A kultúrműsor befejeztével a Vág partján a munkásbál vette kezdetét. A környék cigányzenekarai, valamint a legjobb proletár fúvószenekarok, az ún. rezesbandák szórakoztatták a tömeget. A tornóci manifesztációnak szerte az országban nagy visszhangja volt. A szervező- bizottság számtalan táviratot, köszönőlevelet kapott. A feladók szolidaritásukról biztosították a szervezőket. Vadász Ferenc, ma a Népszabadság szerkesztője, több könyv szerzője, amelyekben éppen a dél-szlovákiai munkásmozgalom nagy alakjainak — például Richter Mihálynak — állít emléket, annak idején a Magyar Nap szeptember 10-i számában így írt az eseményekről: „Na, Tornóc még ilyet nem pipált — mondotta egy fiatalember, amikor a vendégek megérkeztek. Az ott lévő lakosság egyforma szeretettel üdvözölte a jövevényeket. A városi iparosok, kereskedők, orvosok mind eljöttek kezet szorítani a közös nagy harc előtt.”34 Lőrincz Gyula a Magyar Nap szeptember 18-i számában a Toldi sikerét, s egyben Arany János nagyságát a következőképpen méltatja: „Arany János, idéztek a kérges tenyerű magyar dolgozók, hogy tudomásodra hozzák: barbár pusztítások elől féltik a Te művedet. Veled vannak, őrzik a magyar értelmet és kérnek, hogy halkan döngicsélve szólj azokhoz, akiknek mellettünk van a helyük.”35 A kommunista Magyar Nap szeptember 8-i számában Alexander Teréz Így láttam Tornócot című írása jelent meg. Az írónő lelkesedése határtalan: „Szeptember 4-én
