Irodalmi Szemle, 1988
1988/7 - BESZÉLŐ MÚLT - Pukkai László: „Fel Tornócra, a népi találkozóra” (Az 1938-as események évfordulójára)
751 Pozsonyból indultunk 450-en — magyarok, szlovákok, németek — a tornóci manifesz- tációra. A nagyszombatiak orosz nemzeti táncot jártak. Mindenki örömmel nézi! Mellettem Pilzenből való bácsi ül. Csillogó szemmel figyeli a műsort. Az est fénypontja Arany Toldija. Nagyon szép az előadás, s pár lépésre ott a Vág. Szépszál szőke, bánatos nótájú szlovák tu- tajosok folyója. Szép ez így.”38 Lőrincz Gyula a Magyar Nap szeptember 11-i számában így méltatta a tornóci eseményeket: „Szerettem volna, ha mindenki tudja, hogy békeszerető nép a magyar. Azoknak szeretném ezt elmondani, akiket vendégül láttunk, mi délszlovenszkói magyarok: a cseh és a szlovák nép képviselőinek. Azt akarom, hogy ismerjenek meg bennünket. A magyar és az itt élő kis nemzetek sorsa szólít fel bennünket az összefogásra."37 A népkultúra ragyogó teljesítményének nevezték a korabeli kritikák a tornóci ma- nifesztáció kultúrműsorát. A Magyar Nap szeptember 11-i számában a szervezőbizottság elnöke, Tornóc kommunista bírója, Poszpis József, köszönetét mondott mindenkinek, aki megjelenésével hozzájárult a manifesztáció sikeréhez: „... ne tekintsétek Tornócot egyszerű ünnepnek. Legyen harci állomás, ahol új erőt merítve, fokozott akarással folytassátok a harcot... Köszönetét mondok az ezreknek, akik eljöttek hozzánk és testvéri ölelésükben új kapukat tártak fel előttünk. Köszönetét mondunk vezéreinknek, hogy szavaikkal világosságot gyújtottak a sötétedő tájak felé. Köszönetét mondunk szlovák és német testvéreinknek. hogy eljöttek közénk, közös harcra, a közös ellenség ellen. Köszönetét mondunk Pozsony. Alsószeli, Érsekújvár, Komárom, Diószeg, Nagyszombat, Léva, Dornkappeln és Főrév ifjainak és kultúrmunkásainak, hogy fellépésükkel gyönyörködtettek bennünket és sok ezer vendégünket.” Szeptember közepén a füleki munkások munka nélkül maradtak, leégett a gyáruk. Ebből az alkalomból a tornóci szervezőbizottság a következő levelet intézte hozzájuk: „Kedves Barátaink. A Tornócon megtartott délszlovenszkói manifesztáció és népünnepély előkészítő bizottsága a mai napon címetekre feladott 1000 koronát. Ezen szerény összeget, amely tiszta bevételünket képezi, osszátok fel a tűzvész következtében kenyértelenné vált munkások között.” A kormánykörök úgy hálálták meg Poszpis József kommunista bírónak a haza érdekében kifejtett önzetlen munkáját, hogy behívták katonának — úgymond szaván fogták. Hisz ment volna ő szívesen — tizenötezred magával —, de csak a szervezőket hívták be: „Alig volt időm megszervezni a rengeteg anyag visszaszállítását, mert elvittek katonának, csakúgy, mint a járás összes kommunista bíróját” —- emlékezett az eseményekre. Dél-Szlovákia népe még a tornóci események hatása alatt élt, amikor alig egykét héttel később a kapitalista nagyhatalmak döntöttek a köztársaság sorsáról. Bekövetkezett a müncheni árulás. 1938. szeptember 29-én Chamberlein angol miniszterelnök, Daladier francia miniszterelnök, Hitler és Mussolini Csehszlovákia megkérdezése nélkül döntöttek a köztársaság sorsáról. Franciaország és Anglia nem tartották fontosnak a szovjet fél megkérdezését sem, holott előzőleg kölcsönös segélynyújtási szerződést írtak alá éppen Csehszlovákia megvédésével kapcsolatban. A müncheni egyezménynek megfelelően október elsején a Wehrmacht csapatai átlépték a csehszlovák—német határt. Az ötvenkét német divízióval negyven csehszlovák divízió nézett farkasszemet. Ez a negyven divízió meg tudta volna védeni a határokat a szovjet hadsereg megérkezéséig, de erre nem kerülhetett sor, mert a csehszlovák kormány a szovjet fél segítségét elutasította. A Szudéta vidék elcsatolása csak az első lépés volt a köztársaság felbomlásához vezető úton. Az állam megcsonkítását a Jozef Tiso vezette klerofasiszta Szlovák Néppárt is kihasználta. 1938. október 6-án arra kényszerítették a központi kormányt, hogy Szlovákia és Kárpát-Ukrajna irányítását adja át Tisónak. így jött létre az ún. szlovák autonómia. A Tiso-kormány gyorsan fasizálta Szlovákiát. Már októberben betiltotta a CSKP tevékenységét, s a náci rohamosztagok mintájára megszervezte fegyveres egységét, a Hlinka gárdát. Ilaván koncentrációs tábort hoztak létre kommunisták és más haladó gondolkodásúak „elkülönítésére”. A köztársaság sorsa 1939. március 15-én végképp megpecsételődött. A német hadsereg bevonult Csehország területére, s
