Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Kiss László: „Körmetlen lábbal nagy fát akarok mászni”
74 BESZÉLŐ MÚLT Kiss László ..KORMETLEN LÁBBAL NAGY FÁT AKAROK MÁSZNU Kísérlet Vályi Klára életútjának az eddiginél hitelesebb jelvázolására áznyolcvan évvel ezelőtt, 1807-ben, egy zsebben könnyen elférő, karcsú kis kötet jelent meg Vácott. Címe — Magyar Tempe — keveset árul el tartalmáról, a címlap azonban jelzi: „az versekkel mulatni szeretők számára” készült a könyv. Megjelenése idején a legnagyobb meglepetést a szerző személye okozhatta. A versek írója nem a kor valamelyik ismert poétája, hanem egy „poétria”: nemes Vályi Klára asszony. Ma már az irodalom- történészek számára is alig ismert e név; lexikonaink pedig még a „költő” nevet Is megvonják tőle, s csak „versíró, verselő” a minősítése. Neve kimaradt a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexiko- nából is, pedig gyökerei honti-gömöri tájon erednek. Főleg ezért vállalkozunk arra, hogy újabb keletű dokumentumok alapján megpróbáljuk az eddiginél hitelesebben felvázolni Vályi Klára életútját. Vályi Klára első „életrajza” a Danielik- féle Életrajzi Gyűjteményben jelent meg 1858-ban, a 359. oldalon. Danielik szerint Vályi Klára „Hontmegyében, Jánosiban született, kitanult szülésznő volt”, ám sem születésének, sem halálának évét nem közli. A szülőhellyel kapcsolatban tudnunk kell, hogy Jánosi község Rimaszombat közvetlen közelében található. E földrajzi meghatározás azért fontos, mert Vályi Klára Hont megyei illetősége is magyarázatra szorul. Hont megyén ugyanis a történelmi Nagy-Hont értendő, tehát Hont megye s az 1802-ig hozzá tartozó Kis-Hont — Rimaszombat és környéke —, amelyet az anyamegyétől a köbeékelődő Nógrádi megye választott el. A kishontiak sohasem nyugodtak bele ebbe a felemás köz- igazgatási helyzetbe; ismételt elszakadási kísérletük 1802-ben félsikerre vezetett: a kért önállóság helyett egy másik megyéhez — Gömörhöz — csatoltattak. Vályi Klára születése idején tehát Jánosi Nagy- Honthoz, halála idején pedig már Gömörhöz tartozott. Vályi születési évét nem ismerjük, csupán következtethetünk rá egy 1800-ban írt verses levele alapján. Csízi Istvánnak címzett levele — megtalálható a Magyar Tempe 65. oldalán — szerint már kilenc éve özvegy (tehát 1791/2 ótaj, előtte nyolc évig volt férjnél (tehát az 1783/4—1791/2-es években). Kiindulva abból, hogy a múlt századokban a lányok már olykor 14-15 éves korukban férjhez mentek, verselőnőnk 1758/9 körül láthatta meg a napvilágot. (Vályi Klára huszadik századi „felfedezője”, Weöres Sándor, szintén 1757 körüli születést feltételez.) Vályi Klára nemesi családból származott, amelynek tagjai megbecsülésnek örvendtek szűkebb pátriájukban. Testvére, Vályi Pál, megyei táblabíró volt, akinek kijárt a „tekintetes, nemzetes vitézlő úr” megszólítás. Mint jeleztük, Klára feltehetően igen fiatalon férjhez ment a nemes. Kováts Gáborhoz. Házassága azonban nem jól sikerülhetett, mert még kilenc évvel férje halála után is — félredobva a „halottról jót vagy semmit” bölcsességet — így panaszkodik Csízinek a már említett verses levélben:
