Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Kiss László: „Körmetlen lábbal nagy fát akarok mászni”
BESZÉLŐ MÜLT 75 „Nyóltz esztendő vala páros életem jele Talán nyóltz órát sem töltöttem jól vele Férjemmel, mert értzből vólt készülve szive.” Valószínű, hogy az „ércszívű férj sem gyermeket, sem vagyont nem hagyott maga után, mert az özvegy a fentebb idézett versében arról is panaszkodik, hogy a tolinál — amellyel versét írja — egyébbel nem bír. Talán ez lehetett az egyik indítéka, hogy pénzkereső pálya után nézzen. A választék a 18. században nem volt bő: nemes özvegyéhez szolgálóság, csapláros- nőség nem illik. Marad tehát a szülésznői pálya. De vajon hol s mikor tanulta ki a bábamesterséget? A hóira már megtaláltuk a választ Hont vármegye 1799. évi jegyzőkönyvében, amelynek 1428. számú bejegyzése arról tudósit, hogy „Valy Klára elő adván a bábaságban való járatosságát bizonyító Pesti Universitásnak Levelét, magát a Megye Bábájának bé vétettni esedezett”. („Esede- zését” egyébként a megye nem teljesítette, arra hivatkozván, hogy „mostan a Megyének anyi számú Bábája helybe volna, a menyire szükség legyen”.) E jegyzőkönyvi adat támpontot nyújt a másik kérdés megválaszolásához is: oklevelét 1783 után — az eredetileg Nagyszombatban, majd Budán működő egyetem 1784-ben került át Pestre —, de 1799 előtt szerezhette meg. S ha megmaradunk a feltételezésnél, hogy csak megözvegyülése után adta fejét a bábaságra, ez az időszak leszűkül az 1791 utáni pár évre. (A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy a szülésznői pályához abban az időben sem kellett egyetemi végzettség. A „Pesti Universitás” levele csupán azt igazolta, hogy az egyetem égisze alatt rendszeresen megszervezett szülésznői tanfolyamok egyikét sikeresen elvégezte.) Az 1791—1799 közötti szakasz a legizgalmasabb, de egyben a legkevésbé ismert része Vályi életútjának. Nem tudjuk, hogyan, mi célból került Komáromba, ahol bejáratos volt a komáromi poéta-asszony, Bédiné Fábián Julianna (1765—1810) házába. Itt ismerkedik meg 1797-ben Csokonai Vitéz Mihállyal, s lesz szemtanúja a közte s a Bédiéknél szintén gyakran megforduló Vajda Julianna — a Csokonai- versek Lillája — között kibontakozó szerelemnek. A kitűnő Csokonai-kutató, dr. Ferenczy Miklós szerint Vályi Klára Juliska barátnője volt. Tekintettel a nagy korkülönbségre — Klára asszony közel a negyvenhez, Juliska alig túl a húszon —, a barátnői viszony inkább Vályi és a korban hozzá illő Bédiné közt tételezhető fel. A Bédi-ház egyébként amolyan korabeli irodalmi szalon lehetett, alkalmas hely a hasonló érdeklődésű emberek találkozásához. Vályi Itt nemcsak Csokonaival ismerkedett meg, hanem Édes Gergely (1763—1847) költővel is. Mindkettőjükkel verses levelezésben is állt (a levélváltás megtalálható a Magyar Tempe 106—109., illetve 100—104. oldalain). Nem tudjuk megválaszolni azt a kérdést sem, hogy miért s mikor került Vályi Klára Bécsbe. Weöres állítása, hogy Bécsben szülésznőként működött volna, semmivel sem támasztható alá. Jelenleg két variáció jön számításba a fentiek megválaszolására: 1. Betegségét ment Bécsbe gyógyíttat- ni. E feltevést a már említett, Csokonaival folytatott levelezésére alapozzuk. A levélváltás az 1797-es esztendőben történt. Első levelében — Bécsből — Vályi köszöni a költőnek, hogy összeismertette őt „Doktor Sándorfi Orral”, mert „Mondhatom, hogy lábom tsak az ólta erős.” Persze a láb megerősödése értelmezhető átvitt értelemben is, hiszen Sándorfi József (1767—1824) nemcsak Bécs ismert gyakorló orvosa volt — mint ilyen gyógyíthatta Vályi Klárát —, de ismert irodalombarát s verselő is. Akad azonban még egy nyomós érv a betegség-variáció mellett. Csokonai második válaszlevelében ugyanis ezt kérdezi „barátnéjától”: „Hát az az értellen hat betűs nyavalya, Megorvoslódott-é ugyan mi a baja.” A sok hatbetűs nyavalya közül legvalószínűbbnek a láb ízületeit is megtámadó köszvény tűnik. A betegségtől 1797-ben nem szabadul meg teljesen, mert a már többször idézett 1800-ban kelt versében is még igy panaszkodik Csízi Istvánnak: „Nintsen a ki szányon bár légyen nyavalyám.” A köszvény pedig kimondottan krónikus, egy életre szóló betegség! 2. Elfogadhatónak kínálkozik az a lehetőség is, hogy Vályi verseit vitte Bécsbe, hogy ott azoknak kiadót találjon. A Magyar irodalmi lexikon szerint első verseskötete 1798-ban jelent meg Buzdító versek a magyar insurgensekhez ... cím alatt. A kiadás helye ismeretlen — lehetett Bécs isi Ezt a változatot is egy verses levél részletével igyekszünk hihetővé tenni. !
