Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - HOLNAP - Csáky Pál: Úton III. (kisregény)

668

HOtNAF

„Kedves Pista sógoroml

Lapom érkeztével friss jó egészséget kívánok mindjáitoknak. Én hála a jó Istennek egészséges vagyok Kedves Pistám hogy ha lesz egy kis sarju légyszíves betakarítani és ha még jónak látod vagyis ha nincskéső tarló répát vetni akkor ászt is vessél mert úgyis tudom hogy kevés lesz a takarmány és akkor muszáj valamivel pótolni. Írd meg hogy mullott el a vendégség hogy mulattál. Hogy a szőlő nem kapót e valami betegséget lesz e egy kis borocska. Isten veletek ölel szerető sógorod Feri”

„Kedves Pista barátom

e lapom érkeztével a legjobb egéséget kívánom a jó Istentől kedves barátom tudatom veled hogy én hála a Jó Istennek egésséges vagyok melyet tinék- tek is minyáitoknak tisztaszivből kívánok kedves barátom Pista nem tudom hogy mi van veled hogy nem gondolsz én rám ugye most már ki fort az oteló most már eszedben sem jövök kérlek kedves barátom ne feledkezél meg rólam írjál egy pár sort hogy hogy vagy és mi újság van vagy talán már meg is nősültél és van már aszony azért nem Írsz biztos jó estéid vannak most nem baj kedves barátom majd lesz még énnékem is uj asszony viszek egyet innen akivel eltöltőm azokat a jó estéket de azért csak írjál hogy hogy vagy lehet hogy hamarosan látjuk egy mást ez el zárom soraim Isten veletek és velem is Sanyi Üdvözlöm édes anyádat e mesze távolból ölel barátod”

Igen, apád. A leveleket hozzá írták, katonaládájának tartalmából ez a néhány lap megmaradt. Megint úgy érzed, durva, csiszolatlan formájuk, kapkodó-kiszol- gáltatott soraik valami olyasmit tudnak elmondani, ami neked — érzed — nem sikerülhet. Pár tudatosabb évvel a hátad mögött belátod, mindez nem meglepő, inkább törvényszerű jelenség, csakúgy, mint az a tény, hogy a ma nyakadba zúduló emlékfoszlányok is CSAK A TELJES REALITÁS EGY CSEKÉLYKE SZELETÉT HORDOZHATTÁK. — A mindenséget úgysem foghatod meg, mondta egyszer apád is, amikor a folyó partján az életéről mesélt neked. Be kell vallanod, nemigen értetted meg szavait, gondolatait akkor sem, azóta sem. Érezted azonban földöntúli, belső izzását, hatalmas erőt éreztél akkor benne, csodálatos megnyugvást, ahogy mellette ültél, s most csodálattal elegy örömmel érzékeled magadban annak az érzésnek tükrét, visszhangját. Nyugalom vesz rajtad erőt, tudatosult várakozás, amely, bár érzékeli kételyeid, félelmeid jelenlétének jogosságát, mégis nagyobb nyugalommal, értékei tudatában néz az elkövetkezendő történések elébe.

Gondolataid higgadtakká válnak, megenyhülsz, talán el is mosolyodsz. Meggyötört bensődből a kétkedés, mint nagy testű, szürke madár emelkedik fel. Még arra is hajlamos vagy, hogy eltúlzottnak, kamaszos képzelgésnek érezd az elmúlt órák kínlódását. Helyrebillant egyensúlyoddal hirtelen egyszerűvé, stabillá szilárdul előtted minden, tisztábbnak látod saját helyzetedet is. Belső bizonyosság, megfoghatatlan sérthetetlenség-érzet költözik beléd.

Nem arról van szó, hogy most egyszerre megtagadnád érzéseidet, pár perccel korábbi kételyeidet. Igazságuk felől most sincs okod kételkedni, csakhogy be kell látnod: AZ AZ IGAZSÁG IS CSAK BIZONYOS KOORDINÁTÁK KÖZÖTT ÉRVÉNYES, s ha képes vagy felülemelkedni a helyzeten, el kell ismerned, az a koordináta-rendszer igencsak földhözragadt, s korántsem tartalmazhat teljes, megfellebbezhetetlen igazságokat, hiszen ezer más megközelítés is létezhet. A remény száll beléd, ez a hatalmas, elemi erő, amely azt diktálja, tiszteld annyira az életet, hogy elképzeléseidben, jövővárásodban lehetőséget adj kevésbé beszűkült megoldásoknak is. Lefoglal a gondolat, hatalmába kerít, olyannyira, hogy észre sem veszed a kis fehér limuzint, amely feltűnik a kanyar-