Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - HOLNAP - Szászi Zoltán: Tenger (versrészJet)
HOLNAP 669 ban, és egyszerre transzcendentális és gépi fürgeségével máris valósággá válik előtted. Júlia száll ki belőle, mosolyogva jön feléd. — Nos — kérdezi —, melyik a három út közül? Hozzád lép, a tenyerébe fogja fejed. — Látom, nem maradsz — néz a holmidra. — Prága? Megrázod a fejed, szót többet nem is váltotok. Poggyászodat gyorsan dobálod be az autó csomagtartójába. A motor indulatosan felbúg, a kerekek mögött felcsapó por belepi téblábolásod nyomait. A táj, vívódásaid színtere, mint tetszhalott tér ébredés után, újra megtelik színekkel, zörejekkel. (Vége) SZASZI ZOLTÁN TENGER (részlet) nekijutok a tengernek verem a hullámokat a hullámok éle olyan mint minden szép lány haja habos marón meleg engem eltemet nem mást csak engemet mert kronológiai sorrendben rendszereznek engem a tévedéseim EKG-görbét húzva a múlt idő síkja jóié memóriazavarokkal kínlódom azért erős vagyok ha ki nem vakarodnék minden helyzetből életképtelenségem miatt bizonyosan a körülmények könyörülnének meg rajtam hülye lehetek sok minden motoszkál az agyam helyén engedj el könyörgök nem vagyok gyerek kezébe való te még az vagy s remélem nem én csinálok belőled igazi nőt jelejts el kedves nyilván hülyeség ez m
