Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - NAPLÓ - Kövesdi János: Zenekultúra — kérdőjelekkel
646 NAPLÓ Tudok viszont néhány magyar nemzetiségű művészről vagy művészjelöltről az énekesek, illetve hangszeres zenészek között, s bizonyára akad egy-két zenesaoraő vagy legalább zeneszerzői ambíciója vonóL-winL- ic valószínűnek tartom, hogy egyesek az illetékes művészeti szövetségeknek is tagjai. Magam nem ismerek ilyen személyeket, s nem tudok e kérdésben konkrétabban nyilatkozni, noha tagja vagyok a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetségének. — Ön szerint vajon mennyiben sikerült ez ideig a Kodály Napoknak jelnőniük Kodály Zoltán szellemiségéhez, s ha netán ezt már elérték, mennyiben sikerült megőrizniük azt? — A galántai Kodály Napokon — mindenekelőtt énekléssel, de más módon is — időről időre megemlékezünk nagy zeneköltőnkről abban a környezetben, ahol legszebb gyermekéveit töltötte. Célunk, hogy a karéneklésre vonatkozólag megvalósítsuk Kodály Zoltán tanításából, tanácsaiból mindazt, amit a körülmények megengednek. Ügy vélem, ez a legjobb út, amelyen Kodály szellemiségéhez közeledhetünk, ám ugyanakkor megjegyzem, hogy a nagy alkotók szelleméhez úgy juthatunk a legközelebb, ha egyénileg sokat foglalkozunk műveikkel. Minthogy esetünkben zeneművekről van szó, bizonyos ismereteket, a zeneművészetben való jártasságot senki sem nélkülözhet, aki eredményt akar elérni. Meggyőződésem, hogy a Kodály Napok ilyen megismerő aktivitásra is ösztönöznek sok tevékeny résztvevőt. A zenei ünnepségek nem helyettesíthetik a zene tanulását, gyakorlását. Jelentőségük inkább abban van, hogy a szereplők bemutassák tudásuk gyarapodását, és egymás sikerein felbuzdulva kedvet kapjanak a további munkához, mert a művészetben éppúgy, mint az élet más területein, csak a munka által juthatunk előbbre. Tehát a Kodály szellemiségéhez való közeledés a magasabb rendű zeneművészethez való közeledést is jelenti. E két út párhuzamos, s mindkettőn egyszerre kell haladnunk. Nem közeledhetünk csak Kodály felé, ha az ő zenéjének szépségeit akarjuk felfedezni. Természetes, hogy a mondottak kevésbé vonatkoznak a képzett, hivatásos zenészekre. Az ő esetükben inkább az információban van az időszerűség. — Otvenegynéhány magyar amatőr énekkar működik Szlovákiában. Mindaz, amiről az imént ön beszélt s azon túl egész énekkari mozgalmunk fejlődése csakis szakmailag jól képzett karvezetők által biztosítható. Megítélése szerint van-e elegendő zeneileg jól képzett karvezetőnk, ha nincs, miben látja a főbb teendőket e téren? — A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara alapszabályzatának a koncepciója az én munkám. Ennek az alapszabályzatnak egyik pontja magában foglalja, hogy (a kórus felkészítésén kívül) az énekkar vezetőségének feladatkörébe tartozik a karvezetők oktatása is. Miután nekem a kórustól (pontosabban: a kórus első vezetőségétől) való megválásom óta nincs betekintésem az együttes belső életébe, nem tudom, mennyiben teljesül ez a feladat, milyen segítséget kapnak az ott énekkari tagként működő karvezetők. Nekem a koncepció kidolgozásakor nemcsak elképzeléseim, hanem meglehetősen konkrét terveim is voltak a karvezetők oktatását illetően. Egy ízben rövid beszélgetést folytattam Vas Lajossal erről a kérdésről, aki akkor úgy nyilatkozott, hogy az ő idejéből, sajnos, nem futja e tevékenységre, ami, úgy vélem, teljesen érthető is. Ami az amatőr kórusaink vezetőit illeti, úgy tapasztaltam, van néhány elismerten jó karvezetőnk, akik tudásukat általános zenei képzésüknek köszönhetik. Neveket ehelyütt szándékosan nem említek, mivel az esetleg a rangsorolás látszatát kelthetné, az értékelésre e beszélgetés nem alkalmas keret. — Legközelebbi feladatai, tervei? — Jelenleg a Magyar Rádió népzenei osztályától kapott megbízatásoknak igyekszem eleget tenni. Jövőbeni feladataimról, terveimről egyébként sosem beszélek szívesen, annyit azonban elmondhatok, hogy van néhány témám s néhány konkrét feladatom is. Remélem, eleget tudok tenni megbízatásaimnak, s megfelelek a velem szemben támasztott elvárásoknak.
