Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - NAPLÓ - Kövesdi János: Zenekultúra — kérdőjelekkel
644 NAPLÓ zeteim eléggé foghíjasak, mert egy részük elveszett a háborús években. Később a Cse- madok KB, majd a Népművelési Intézet dolgozójaként foglalkozhattam időnként magyar népdalok gyűjtésével. Szlovák népdalokat a rádió magnetofonszalagjairól jegyeztem le, alkalmilag. Persze, rendszeres népzenekutató munkáról nem lehetett szó. Azt azonban elmondhatom, hogy a népdalokkal és a népdalokat megszólaltató nőtafákkal való ismerkedés maradandó és pozitív hatást tett rám, mind emberi vonatkozásban, mind pedig zeneileg. Meggyőződésem, hogy mindenki, aki zeneszerzőként szándékszik foglalkozni a népdallal, csak úgy ismerheti meg a népzene igazi lényegét, ha abban a környezetben hallgatja, amelyben az születik. És ugyanez vonatkozik a népzenében gyökerező zeneműveket tolmácsoló előadóművészekre is. Ha népdalfeldolgozásaim stílszerűségében elértem valamit, leinkább annak köszönhetem, hogy autentikus előadásban, tehát első kézből hallhattam e dalokat. — Engedjen meg, kérem, egy műhelykérdést. A népdalfeldolgozás gyakorlati, tehát módszerbeli megvalósítását tekintve mennyiben jár ön Bartók és Kodály nyomdokaiban? Hatott önre ebben a vonatkozásban a két nagy muzsikus? — Bartók és Kodály zeneszerzési, tehát népdalfeldolgozási módszerének hatása alól nálam sokkal nagyobb formátumú magyar és nem magyar zenész sem vonhatta ki magát, ha zenéjükkel kapcsolatba került. Karvezetőként elég sokat foglalkoztam Kodály népdalfeldolgozásaival és egyéb kórusműveivel, ilyenformán érthető, ha Kodály rám is hatott. Itt azonban szeretném megjegyezni, hogy egy-két pentaton fordulat és a vele járó harmóniai megoldás még nem tanújele a Kodály-stílusnak. — Ön néhány alkalommal részt vett a Népművelési Intézet kórusműpályázatán, s több ízben díjat is nyert. — Igen, részt szoktam venni ezeken a pályázatokon. Legutóbb a Csontos Vilmos versére írt Ballada című női karért kaptam díjat. Ez a pályázat az utolsó volt a maga nemében. Néha-néha fölteszem magamnak a kérdést: miután megszüntették a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályát, vajon fogja-e valamilyen intézmény folytatni a magyar kőrusművekre vonatkozó pályázatok kiírását? Ugyanis, megítélésem szerint, nem mindegy, hogy a még tevékenykedő egy-két szlovákiai magyar zeneszerző kap-e a jövőben valamilyen erkölcsi és anyagi ösztönzést, vagy sem. — Ön több rangos énekkarunk számára komponál műveket. Vokális szerzeményei közül például a családias hangvételű Esti hangulat Zsérén című kórusművet megalakulása óta énekli a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, s külföldön, többek között Angliában is öregbítette vele a csehszlovákiai zenekultúra jó hírnevét. Tudomásom szerint ön az énekkar megalakításában is tevékenyen részt vett. Mostanában viszont nemigen működik együtt az énekkarral. Miért? — Hivatalos felkérésre a szlovákiai magyar intézmények közül eddig elsősorban az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttesnek írtam. Műveim nagy részét ennek az együttesnek komponáltam. A CSMTKÉ húszéves fennállása óta első ízben tavaly, vagyis 1984-ben kért tőlem kőrusművet. Így született meg Az anyai szó című vegyeskarom, melynek a szövegét Dunajský Géza választotta Gyurcsó István versei közül. Ezt a kórus- művemet Vas Lajos vezényli kiváló előadói érzékkel és rutinnal. Szíves megértését kérem, de itt most nem válaszolhatom meg kérdésének a tanítók énekkarával való együttműködésemre vonatkozó részét. A CSMTKÉ létrejötte nagyrészt az én munkám eredménye, a mai viszonyunkat előidéző események életem legfájóbb emlékei közé tartoznak... Ami más énekkarokat illet, néhány éve nagyon jó a kapcsolatom a duna- szerdahelyi Bartók Béla Vegyeskarral és vezetőségével is. Eddig két kórusművet komponáltam számára. Együttműködöm a Szlovák Filharmónia kórusával és a Csehszlovák Rádióval is, mindkét intézmény több alkalommal felkért zenemű megírására. — Ön túl szerény ember hírében áll. Lehet, hogy csak úgy tűnik fel nekem, de mintha a Csemadok és kórusaink vezetői az utóbbi időben kezdenének szaktudásához méltó figyelmet szentelni az ön személyének. A dunaszerdahelyi Bartók Béla Vegyeskar — fenállásának tizedik évfordulója alkalmából — ünnepi jellegű szerzeményt kért öntől, így született meg a Dénes György költeményére komponált Csallóköz című kórusműve. A tavalyi Kodály Napokon pedig ön látta el a szakzsűri elnöki tisztét. Mit tart eddigi legnagyobb sikerélményének? — Amit legnagyobb sikerként tartok nyilván, nem is a professzionális jellegű és
