Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - NAPLÓ - Kövesdi János: Zenekultúra — kérdőjelekkel

NAPLÓ

643

kottaolvasók voltak, s csak a toborzás legelején kerülhetett be a zenekarba, jobbára csak átmenetileg, kottát olvasni nem tudó muzsikus.

— Azt tapasztaltam, hogy az utóbbi két évtizedben a szlovákiai magyar településeken szép számban működnek amatőr népi zenekarok, de néptáncegyüttesek kísérőiként hegedűs zenekarok is. Értesüléseim szerint Magyarországon is szinte gombamód szaporodnak az utóbbi években a különféle népi zenekarok. Mi volt a helyzet az ötvenes években? Ha nem tévedek, még tiszta földműves vidékeken is léteztek, nem nagy számban persze, falusi hegedűsökből álló zenészcsoportok, viszont köztudomású, hogy az úgynevezett „cigányzenekaroknak” vagy kisvárosi kávéházi zenekaroknak domináns szerepük volt.

— Dgy gondolom, hogy ezek a csoportok a budapesti rádióban hallható kisegyüttesek hatására keletkeztek. Azt hiszem, hogy ez a kezdeményezés nem rossz, csak az a kérdés, lesz-e elég olyan aktív híve ennek a mozgalomnak, aki kellőképpen uralja hangszerét, aki egyéb zenei felkészültsége révén jól bele is tud kapcsolódni a zenekar munkájába. Annak, hogy a magyarság körében nem terjedtek el nagyobb számban az igazi kisebb népi zenekarok, megítélésem szerint két fő oka van. Az egyik az, hogy a magyar ősi zene természeténél fogva egyszólamú, s nem is igényel kíséretet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy pentaton dallamot nem lehet kísérni, mert megfelelő módon az is kísérhető. Nem lehet azonban ráerőszakolni a dúr és a moll hangnemekkel kifejlődött harmóniai kliséket. A pentaton dallam összhangosítása magasabb harmonizáló készséget, tudást igényel. A másik ok a magyar történelem, a magyar életforma, a sajátos nemzeti mentalitás. A magyar urak és a hozzájuk közel álló hangadó rétegek inkább muzsikáltattak maguknak, semmint hogy ők maguk fogtak volna hangszert a kezükbe. Részben ez idézte elő, hogy a magyarok zenészei sok idegen zenei anyagot hoztak magukkal és terjesztettek elsősorban a felsőbb társadalmi rétegekben, minthogy a szélesebb néprétegek meglehetősen immunisak voltak az idegen zenei anyaggal szemben, így az nem volt képes romboló hatást kifejteni egészséges zenei ösztönükben. Gondolom, ezért maradhattak fenn a pentaton dallamok a mai napig is, főként a magasabb civilizációtól távolabb eső helyeken.

— Az együttes zenekarának ürügyén eléggé eltávolodtunk a tulajdonképpeni témától. De ez a kis kitérő talán nem lesz haszontalan zenekultúránk múltjának és jelenének szélesebb horizontú megítélése szempontjából. Ön a beszélgetésünk elején utalt rá, hogy a Népes tiszta példaadásával jelentős hatást gyakorolt a hazai magyar népművészeti mozgalomra, a karéneklésre és a néptáncművészetre egyaránt. Amihez még hozzátette: csak kár, hogy olyan korán megszűnt. Voltaképpen miért szűnt meg olyan hamar a Népes?

— Nincs tudomásom róla, hogy érkezett volna a vezetőséghez valamilyen írásbeli rendelkezés erre vonatkozóan. A szóbeli indoklás körülbelül így hangzott: sok Szlovákia területére a három hivatásos népművészeti együttes, vagyis a SĽUK, a Népes és az Ukrán Népművészeti Együttes. Egyetlen magasabb színvonalú együttessé vonják össze az addig külön és önállóan működő három együttest, az pedig természetszerűleg a SĽUK volna, amely felvállalja majd mind az ukrán együttes, mind pedig a Népes korábbi funkcióját.

— A Népes tehát hivatalosan két évig sem létezett. Közismert tény, hogy az Ifjú Szívek félhivatásos együttes, mely elsősorban főiskolásokból és középiskolásokból verbuválódott, csak valamikor 1955 őszén alakult meg. A Népes korai megszűnésével tehát tulajdonképpen űr keletkezett a csehszlovákiai magyar népművészeti mozgalomban.

— Sajnos, ez az űr valóban létezett, mégpedig eléggé érezhetően, persze nem kellett volna, hogy feltétlenül űr támadjon népművészeti mozgalmunkba, ha az átszervezéssel megbízottak csakugyan megvalósították volna az „egy erős együttes” elmélettel kapcsolatos elképzeléseket... A SĽUK nem vállalta föl, és józan megítélés szerint nem is vállalhatta azt, amit korábban a Népes végzett.

— Ön tevékenységének későbbi korszakában magyar és szlovák népdalok gyűjtésével is foglalkozott. Hogyan hasznosította zeneszerzőként a felgyűjtött anyagot?

— Népdalgyűjtéssel, sajnos, csak keveset foglalkozhattam. Első lejegyzéseim diákkoromból valók. Akkoriban a Holuby úti magyar diákotthonban étkeztem. Ebben a kollégiumban sok magyar falusi gyerek lakott, akik szívesen daloltak nekem. Ezek a jegy-