Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Turczel Lajos: Érsekújvár és a Sarló
626 BESZÉLŐ MOLT mozgósítására törekedett, de a Mi Lapunk szerkesztőségében megőrzött pozíció, befolyás révén a középiskolás diáksággal is élénk kontaktusban maradt. Itt először az önképzőkörök korszerűsítésével igyekezett radikális hatást elérni, s ebben a törekvésben — mint fentebb már láttuk — az újvári sarlósoknak példamutató szerepük volt. Később a Mi Lapunk szerkesztésében közreműködő sarlósok a radikalizálást túlhajtották, és olyan merész pedagógiai reformokat (például a diákönkormányzatot, az osztályzás eltörlését) népszerűsítettek, amelyeknek a kisebbségi iskolai viszonyok között egyáltalán nem volt létjogosultságuk. Az ilyen túlzásokat A Mi Lapunk konzervatív ellenfelei sikeresen kihasználták, s hajszájuk 1932 elején a kitűnő lap megszűnését eredményezte. A Sarló első főiskolás-akciója egy hónappal az alakulás után valósult meg. Ekkor a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének Kassán tartott kongresszusa a sarlósok javaslatára határozatban mondta ki, hogy az egyetemi városokban öntevékeny módon magyar szemináriumokat kell létesíteni, s ezek feladata az lesz, hogy magyar szakelőadásokkal hatékonyan kiegészítsék az idegen nyelven folytatott tanulmányokat. A szemináriumokat mindhárom egyetemi városban a főiskolások érdekvédelmi szervezete, a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (MAKK) szervezte meg, s a legaktívabb szemináriumvezetők a sarlósok közül kerültek ki. Példaként a pozsonyi helyzetet lehet felhozni, ahol a négy szeminárium közül kettőnek (a joginak és a tanítóinak9) újvári sarlósok: Dobossy Imre és Forgách Béla voltak a vezetői; a bölcsészeti (néprajzi) szemináriumot Balogh Edgár, az orvosit Csáder Mihály vezette. Az újváriak részvétele a Sarló egyik legismertebb akciójában, az 1930—1931- ben szervezett nyári szociográfiai vándorlásokban is imponáló volt, s ennek okán is az 1930-as vándorlásokat előkészítő vitagyűlést Érsekújvárban tartották, ahol Balogh Edgár emlékezete szerint „a népbarát és népszerű Holota János polgármester egyenesen a városháza tanácstermét bocsátotta rendelkezésükre.”10 Az 1930-as négy vándorló csoport az Ipoly mellékét, Gömört, a Bodrogközt és a Tiszahátot járta be, s közülük két csoportnak a tapasztalatairól izgalmas élménybeszámolók születtek: a tiszaháti csoportot vezető Balogh Edgár Tíz nap Szegényországban címmel publikált nagyszabású riportot,11 az Ipoly- völgyi csoport vezetője, Dobossy László pedig akkor írta a fentebb már idézett forradalmas hangú szetei helyzetképet.12 Az 1931-ben vándorló nyolc csoport közül négyet érsekújvári sarlós vezetett: az Ipoly-völgyit Forgách Béla, a bodrogközit Kardos Ferenc, a tiszahátit Balázs András, a vihorlátit Jócsik Lajos. Meglepően nagy arányban voltak képviselve az újváriak a forradalmi munkás- mozgalomhoz való csatlakozást demonstráló 1931-es sarlós kongresszus előadói között. A 14 fő előadásából 8-at ők tartottak.13 Tiszteletre méltó szerepük volt a kongresszus utáni két kiemelkedő Sarlóakcióban is: a sarlósok és az ifjúmunkások által alapított Vörös Barátságnak egyik sarlós kulcsembere az újvári Balázs András volt, aki Balázs Béla segítségével egy berlini tanulmányúton vértezte fel magát a munkás tömegmozgalmi kultúra korszerű tapasztalataival, és többek között kitűnő szavalókőrusokat szervezett.14 A másik akcióban: Az Üt folyóirat szerkesztésébe való bekapcsolódásban — az ott vezető szerepet betöltő pozsonyiak (Balogh Edgár, Peéry Rezső, Terebessy János) mellett — főleg Jócsik Lajos és Horváth Ferenc vették ki a részüket.15 Itt most közbevetőleg szükségesnek tartom megjegyezni azt, hogy az érsekújvári sarlósok aktivitásának eddigi bemutatásánál és statisztikai jelzésénél nem valami túlzó lokálpatriotizmus vezetett (hiszen nem vagyok érsekújvári születésű, csak az ottani reálgimnázium végzettje), de a fenti fejtegetésekkel mintegy ellenőrizni és hitelesíteni próbáltam Balogh Edgár és mások Érsekújvárt dicsérő kijelentéseinek igazát. Többször mondták ezt a várost a kisebbségi ifjúsági mozgalmak kohójának,16 s ehhez hasonlóan Szalatnai Rezső azt írta, hogy „Érsekújvár volt kezdettől fogva a szlovákiai magyar forradalmi értelmiség legfőbb káder-forrása.”17 Én a kétségtelenül nagy mozgalmi aktivitás okát elsősorban a helyi társadalom strukturális változásával indokoltam, és az aktivitást erősítő egyéb helyi tényezőkre is rámutattam. Az újvári aktivitás feltáruló gazdag konkrét adatai aztán azt is megértették velem, hogy a kisebbségi élet szervező emberei miért kapcsolták egy- egy merész terv elindítását Érsekújvárhoz. Ebben a vonatkozásban az emigráns Barta
