Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Turczel Lajos: Érsekújvár és a Sarló

BESZELŐ MOLT

627

Lajosnak van egy költői megfogalmazású elragadtatott Újvár-dicsőítése. Kevesek által ismert rövid életű lapocskájában, a Világban — melynek felelős szerkesztőjeként egyébként az újvári Balázs András van feltüntetve — ezt írta Barta:

„A haladó új nemzedék pozsonyi emberei, ha valami új és jelentős magyar kérdésről akarnak tanácskozni, kirepül a szájukból a szó: Menjünk Újvárba! Valami bölcs kitörésnek látszik ez! Mit jelent az újváriság? Van benne valami a madarak húzásából a barátságtalan égi tájak felől más klímákba. Van ebben valami a kincskeresők sóvár feltöréséből az arany vad szagára. Van ebben valami a kultúrszétpon- tosítást kereső szellemi ösztönből. És még inkább Újvárnak abból a szellemi veretéből, amikor a Sarló idején a szloveszkői új magyar kérdések szűzisége Újvár felől kapta a tavaszi lélegzetet. Nem a természetből, hanem egy csomó fiatalember lelki természetéből. Menjünk Újvárba! A kitörés nem kérdezi: az-e még Újvár az új magyar kérdések számára Szlovenszkőn, mint ami volt néhány esztendővel azelőtt .. ,”18

A nagy tervkovácsoló Barta megérdemelten dicsérte Újvárt, hiszen egy általa kezdeményezett 1936-os rendezvényhez: a kisebbségi magyar kulturális egyesületek antifasiszta célzatú kongresszusához szintén Újvárban biztosítottak helyet. S a kijáró ember minden bizonnyal az ifjúsági mozgalmak aktív részvevője, Berecz Kálmán volt, aki a 30-as évek második felében Újvárban működött, és az ottani SZMKE-szervezet titkári teendőit is ellátta. Valószínű, hogy a Tavaszi Parlamentnek nevezett kongresszus a városháza tanácstermében ülésezett, ahol 1930 augusztusában a szociográfiai vándorlásra készülő sarlósok is tanácskoztak. Bartának igaza van abban is, hogy Újvárt az értelmiségi ifjúsági mozgalom haladó szervezetei is szerencsés helynek, baráti, jó környezetnek tartották. Balogh Edgár az itteni mozgalmi összejövetelek családias hátteréről mindig nagy szeretettel beszél, s 1929-ben a magyar főiskolások érdekvédelmi csúcsszerve, a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége (CSMASZ] is itt rendezte meg kongresszusát, melynek fő problémája a Sarló fokozódó balra tolódása következtében megbomlott diákegység helyreállítása volt. Egyes jobboldali csoportok, főleg a brünni Corvinia,19 a diákegységet

a Sarlónak a Szövetségből való kizárásával akarták helyreállítani, de ez a törekvésük kudarcba fulladt, s a kongresszus az ellentéteket végül egy olyan határozattal hidalta át, melyet később csak „érsekújvári egyezményként” emlegettek. A kétpontos határozat szövege a következő volt:

„1. A CSMASZ és annak minden szerve diákérdekvédelmi alakulat, tehát semmilyen ideológiai állásfoglalásra nem bírható. Az ideológiai egyesületek, mint a Sarló, vagy a prágai, brünni és pozsonyi Magyar Főiskolai Cserkészek Köre20 nem lehetnek tagjai a CSMASZ-nak, de minden egyes tagjuk az illető egyetemi város érdekvédelmi diákegyesületének (a MAKK-nak) tagja kell, hogy legyen. 2. A CSMASZ minden egyes tagjának szabad szellemi munkáját, állásfoglalását tiszteletben tartja, lehetővé teszi, amíg a tudomány síkjáról le nem siklik.”21

A határozat az adott helyzetben, kongresszusi konstellációban a sarlósok diadala volt, de a második pont továbbra is fenntartotta az ellenük irányuló támadásoknak és a kizárásuknak lehetőségét. A kizárásra azonban akkor sem került sor, mikor a Sarló az 1931-es kongresszusán demonstratív módon csatlakozott a forradalmi munkásmozgalomhoz, és egyes vezetőségi tagjai bekapcsolódtak a kommunista sajtó munkájába. Az 1932 szeptemberében ismét Érsekújvárott tartott CSMASZ-kong- resszuson a Corvinia a „nemzettagadás” vádjával sem tudta elérni a Sarló kizárását. A kizárási javaslat vitájában a sarlósok ezzel a nagyszerű nyilatkozattal léptek fel:

„Mi, sarlósok, forradalmi szocialisták vagyunk, s ez nem jelenti, hogy valaha is választottunk volna nemzetiség és nemzetköziség között. Magyarok vagyunk, születésünk, nyelvünk szerint, s a magyar munkásság és parasztság érdekeiért folyó osztályharcba állottunk be a nemzetiségi és osztályelnyomás ellen. Nemzetiségi önrendelkezést követelünk ... Nemzetiközisé- günk is helyzetünkből adódik. A mi érdekeinkért küzd a cseh munkásság is, ugyanazon erők ellen, amelyek minket, kisebbségi magyar dolgozókat is szorítanak. Mi szolidárisak vagyunk tehát a cseh munkássággal. Nemzet és nemzetköziség elválaszthatatlan, ha szabad nemzeteket és felszabadult dolgozókat akarunk... A diákság függetlenségéért; szabad vitáért, diák-