Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Turczel Lajos: Érsekújvár és a Sarló

624

BESZELŐ MOLT

volna elérni, ezért taníttatni igyekeztek őket. Az érsekújvári reálgimnáziumban a húszas évek derekán sok ilyen diák tanult, köztük a leendő sarlósok egy része is, érthető tehát a kivételesen nagy mozgalmi aktivitás.

Az érsekújvári sarlósok szellemi-erkölcsi fejlődésére és közösségi elkötelezettségére egy kitűnő fiatal tanáruk, Krammer Jenő is erős hatást gyakorolt. Ö alakította ki bennük a széles tájékozódási készséget, s szellemi nyitottságot. Több tehetséges diákját világlátásra, Párizs-járásra serkentette; érettségijük után így mentek egyéves franciaországi tapasztalatszerzésre Dobossy László és Jócsik Lajos is, és gazdag, gyümölcsöztethető tanulságokkal tértek vissza. Krammer az Érsekújváron túli diákmozgalommal is kapcsolatban volt, s közreműködött például a losonci diákok híres röpiratának (Középiskolások, ahogy ők látják helyzetüket] megszerkesztésében. 1935-ben Budapesten kiadott könyvében, A szlovenszlcói magyar serdülők lelkivilágában a közép- és főiskolás diák- mozgalom jellegéről, belső mozgató erőiről rendkívül elismerő és találó jellemzést adott. Egy elfeledett írásában az érsekújvári sarlós fiatalság mozgalmi rátermettségét is hangsúlyozottan kiemelte. Ezt az érdekes és erősen kritikus írását (Érsekújvár a modern kultúrkritika szemszögéből) először a pozsonyi rádióban olvasta fel, majd az Érsekújvár és Vidéke című hetilap 1931. december 20-i számában közölte: „Van valamije Újvárnak, amire őszintén büszke lehet: van ifjúsága — írta. — Ez az, ami e városban legjobban meglepett: a nyílt szemű, nyílt fejű fiatalemberek, akikben megvan a törhetetlen akarat, hogy szembenézzenek a valósággal, akik alapos munkával, állandó tanulmányozással készülnek, dolgoznak, és nem vesztik el a kapcsolatot az őket körülvevő speciális helyzettel. Ma csak jóslat vagy csak remény ez a kijelentésem, de tartozom vele Újvárnak, mert ez az a legnagyobb érték, amit tőle kaptam, és ez igen nagy kultúrérték, kultúrkincs, mert a jövőbe mutat. Újvárnak van értékes, komoly, valóság-talajon álló ifjúsága: lesz tehát jövője és szerepe a kultúrában.”

Az a jól szerkesztett hetilap, amelyben az idézett Krammer-cikk megjelent, szintén hatékonyan járult hozzá az újvári diákok aktivizálódásához. Erre Jócsik Lajos egy 1937-ben írt cikkében így emlékszik

vissza: „A magyar szellemi életből szívtunk érzést és gondolatot, és továbbadtuk ezt nemcsak a helyi diákságnak, de szinte az egész kisebbségi magyarságnak. A helyi lap, az Érsekújvár és Vidéke ügyes szerkesztője (Sándor Dezső) megérezvén a bennünk lakozó lehetőséget, vagy mert kapcsolatait készítgette a felnövő nemzedékkel, kétoldalas mellékletet nyitott meg ebben az időben lapjában Új Nemzedék címmel.”2 Jócsik arra is emlékszik, hogy a mellékletet egyikük „ossy” jelzésű bevezetővel konferálta be. Ez az „ossy” vagy Dobossy László, vagy Dobossy Imre volt, s rajtuk kívül még Jócsik, Horváth Ferenc és Balázs András írhattak az Érsekújvár és Vidékébe. Ugyanakkor vagy valamivel később már mindnyájan a losonci országos diák- és cserkészlapnak: A Mi Lapunknak is munkatársai voltak. A Mi Lapunk 1925 és 1931 közötti évfolyamai hűen tükrözik azt a gyors radikalizálódást, amelyen a sarlós nemzedék átesett. Mindezt az érsekújvári ifjak ottani cikkein is jól le lehet mérni. 1926 áprilisában az ötödikes gimnazista Dobossy László A szlovenszkói magyar diák hivatása című pályadíjnyertes írásában még egy szelíd, vallásos nevelt- ségű és pátoszú fiúként lép fel, de ugyanő 1928-ban már a munkásorientálódást is felvető merész önképzőköri reformot hirdet meg,3 1930-ban pedig az Ipoly menti szociográfiai vándorlás megdöbbentő szociális tapasztalatait szenvedélyes forradal- misággal kommentálja, és egy kassáki ihletésű crescendóval zárja le: „Zsellérek, szegények: oly nyomorultak vagytok, testvérek, kisemmizettek, hogy még testvérmódon cselekedni is képtelenek vagytok. Kopaszdombokra hányt igás emberek! Értetek, a ti nyomorúságtok megváltásáért, kenyeretekért, gyermekeitekért tanul, szervezkedik az új magyar nemzedék Pozsonyban. Brünnben, Prágában, Budapesten, Kolozsvárott, Párizsban, Bukarestben.”4 Do- bossyéhoz hasonlóan Horváth Ferenc és Ealázs András akkori írásai is fokozatos radikalizálódást mutatnak.

Az érsekújvári sarlós fiatalság meglepően nagy szellemi izzását, mozgalmi Iel- kesültségét egy mélyről szivárgó különös erő is jótékonyan táplálta, segítette: a helyi szellem, genius loci. 1933 és 1938 közötti újvári gimnazistaként gyakran tapasztaltam, hogy csekély olvasottságú egyszerű emberek is büszkén beszélnek szülővárosuk történelmi múltjáról, ami ér--