Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - KRITIKA - Jakab Tibor: Az elsöprő kisebbség (Gerő András monográfiája)
529 szefoglalja annak okait, hogy miért a hazugság, az erkölcstelenség vált uralkodó politikai magatartásformává, s miért szorultak ki az etikai értékek a politikai intézményrendszerből. írásom elején már utaltam rá: Gerő András könyve több egy történelmi korszak újszerű szaktudományos feldolgozásánál, hiszen kórkép is. „A Monarchia Magyarországának népképviselete mindazokat a ’betegségeket’ megkapta, amelyek a korban minden parlamentet és parlamentizmust veszélyeztettek. Ez azonban nem meglepő, hiszen — Kemény Zsigmondtól tudjuk — ’van némely földi vám, amelyet az égi hozományért’, a képviseletért meg kell adni. Tehát itt egy természetes folyamatról van sző. Az azonban egyáltalán nem magától értetődő, hogy a védekező mechanizmus leépült, a képviselet immunrendszere működésképtelennek bizonyult — azaz a ’betegség’ vált a maga áttételeivel együtt a magyar népképviselet természetes állapotává. A kór fölfalta az ’égi adományt’. Hogy ez miért és hogyan következett be, erre kerestük a választ, s úgy véljük, hogy meg is leltük, s a belőle logikusan következő, intézményt és szellemiséget szétrothasztó áttételeződésekben. Vizsgált páciensünk bele is halt bajába. De a betegség nem korlátozza egy kliensre magát. S azért, mert ez a beteg már nem él, a betegség még meglehet.” Reméljük, korunk a gyógyírját is megleli. (Gondolat, Budapest 19881 a
