Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - FÓRUM - Húszéves a Madách Könyvkiadó - Dobos László: Közép-európai minta
489 nak, milyen felelősséggel tartoznak a szerzőknek s mindig a szlovák és cseh szövegek valós, nyelvi és stilisztikai szempontból adekvát tolmácsolására törekszenek. A Madách Könyvkiadó mindig fontosnak és hasznosnak tartotta és tartja a magyar- országi partnerkiadókkal való együttműködést, egyebek közt a fordítások úgynevezett ellenőrző szerkesztését. Az ellenőrzés és bírálat mindkét fél számára szükséges és tanulságos. Köszönet illeti mindazoknak a magyarországi kiadóknak, melyekkel a Madách együtt dolgozik, vezetőségét és dolgozóit azért a készséges segítségért, amelyet a kiadónak nyújtottak és nyújtanak. Nemcsak az ellenőrző szerkesztésre gondolok, de pl. a tudományos-ismeretterjesztő szövegek szakmai ellenőrzésére is. Itt szeretném megjegyezni, hogy az esetben, ha valamelyik közös kiadványnak a fordítása bármely okból Magyarországon készül, a Madách Könyvkiadó természetesnek tartja, hogy az ilyen fordítás ellenőrző szerkesztését a Madách illetékes szerkesztősége végezze. Ez így méltányos, mivel a fordításért ez esetben is a Madách kiadó viseli a felelősséget. A Madách és a partnerkiadók közti együttműködésben voltak és lesznek is nyilván kisebb-nagyobb nézeteltérések, ezeket azonban közös igyekezettel és jóakarattal mindig ki lehetett és ki fog lehetni küszöbölni. Természetesen nagyon is kívánatos, hogy mindkét fél részéről több alkalom legyen a személyes találkozásokra, a felmerült problémák közvetlen megbeszélésére. A gyakorlatból tudjuk, hogy nem minden fordítás sikerül egyformán és mindig a legjobban. Nem beszélve arról, hogy a megítélés szempontjai sem mindig azonosak. Itt most se időnk, se lehetőségünk nincs arra, hogy a különféle okokat részletezzük, elég, ha megállapítjuk, hogy még a jó, tapasztalt fordítóval is megeshet, hogy feladatát nem a legjobban teljesíti, s ilyenkor a szerkesztőnek sok a gondja a kézirattal. Megteszi a tőle telhetőt, de az eredmény még akkor sem mindig a legjobb. Ez azonban olyan körülmény, amely nem egyedül a Madách kiadóra jellemző, ez minden kiadóra érvényes, ahol fordításirodalmat adnak ki. A Madách Könyvkiadó dolgozói — úgy hiszem — tudják, hogy nagy felelősség nehezedik rájuk, s reméljük, a jövőben is megtesznek mindent azért, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek. Ez a munkájuk — és nem is kevés. Dobos László Közóp-eurój)ai mintn Két évtized elég idő ahhoz, hogy egy intézmény bizonyítsa életrevalóságát, rossz esetben képtelenségét. A Madách életrevalónak bizonyult, s bár európai kiadói csodát nem hajtottunk végre, épültünk, beépültünk a szlovák, a cseh, a magyar irodalmi tudatba. S van hírünk ez irodalmak határain túl is. A közös könyvkiadásról kell szólnom, de engedjék meg, hogy félkört kanyarodva rövid pillantással adózzak az elmúlt két évtized göröngyeinek. Húsz év — az évfordulók forgatagában s inflációjában keveset mondó szám: a kitüntetések országos rendjében még alacsonyabb korhatár. Évszámai szerint kiskorú intézmény vagyunk, ám a megélt idő változékonysága, örvényei, az élmények súlya, a tapasztalatok sokrétűsége, az ellentmondások halmaza — erős szorzók. A naptári évtized sohasem egyezik az irodalom idejével, ez esetben sem, mert a hetvenes években benne van a hatvanas évek hevülete, s a nyolcvanas években a kilencvenes évek másféle reménye. Simának, olykor eseménytelennek tűnik a Madách két évtizede, volt szakasza, amikor levél is alig mozdult a fán — látszólag. Kereső, kutató fiatal írók panaszolták is: él-
