Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány (Harmadik rész)
462 az ő helyükre idetelepített család meg kevesellette a félházat, a fél portát, így hát az akkori szép erkölcsök szerint oldották meg a problémát: kiraktak bennünket bútorostul az udvarra, az isten kék ege alá. A szónak egyáltalán nem átvitt, hanem nagyon is szoros értelmében. Apám nem volt földműves, azért is nem telepítették át, mert nem volt birtoka, a jolsvai Magnezitgyárban dolgozott, így jutottam én a sors szeszélye folytán második szülőföldemhez, Jols- vához. XVI Régen meghalt íme csecsemőkorom, én azonban élek — Avagy teremtője lehet magának valaki? — Esztendőid: egyetlen mai nap — Ártatlan ugyan a gyenge csecsemőtest, de a lélek immár nem ártatlan benne — Illanó szabadság nyomába szegődtem — Nem tudtam még, hogy nem más a rossz, mint a jó hiánya — Minden rész visszataszító, ha a maga egészétől eltér — Nem a törvényesnek mondott kötelék fűzte hozzám, hanem az okosság híján való kóbor szenvedélyem kereste őt magának — Hogyan is volna boldog ott az élet, ahol élet sincsen — Mégis megszámlálhatóbbak inkább a hajszálai, semmint érzelmei és szíve vágyai. Sem ágyas szerelem gyönyörűségében. (Szent Ágoston Vallomásaiból) • • • XVII Hogyan és mikor kerültek Bartókék Pozsonyba? — 1893-ban Önéletrajzában így ír erről a Cantata alkotója: Akkoriban a magyar vidéki városok közül Pozsonyban volt a legélénkebb a szellemi élet. Igen nagy szó volt számunkra, hogy végre nagyobb városba juthattunk. Ennek köszönhetem, hogy Erkel Lászlótól (Erkel Ferenc fiától) tanulhattam tizenöt éves koromig zongorát és összhangzattant. • • • XVIII ... a múlt század derekán Európa középső része vált az európai fejlődést meghatározó nagy történelmi átalakulás színterévé ... A négyszáz éves dunai birodalom — s benne a soknemzetiségű Magyarország — ezen utolsó félévszázadban nemcsak figyelemreméltó gazdasági és kulturális fejlődést mutatott föl, hanem integrációs képességéről is tanúbizonyságot tett. Mégis, ez a fél évszázad nem megújuláshoz, hanem felbomláshoz vezetett, a Habsburg-monarchia alkonya lett. A dualista dunai monarchia a nagy történelmi feladatot — a keretei között élő népek integritását — nem tudta megoldani. Az európai kontinens, s ezen belül a kis népek által lakott kelet-közép-európai térség integrációs folyamatát a békekötés nem segítette elő. (Galántai József: A Habsburg-monarchia alkonya) • • •
