Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - Vajkai Miklós: A fommisták szentélye (elbeszélés)
455 Vajkai Miklós A fommisták szentélye Nyolc napra rá, hogy Fommiero del Fommia földi maradványai az autodafé lángjainak martalékává lettek, követői, átkelvén a hatalmas és veszedelmes Ghun folyón, új szektát alapítottak. Tavasz volt. A megkésett ár ormótlan jéghegyeket sodort a partokra. A földön gyökerestül kiszakított fák hevertek. S a felmérhetetlen természeti csapás mögött a megégetett szerzetes követői Istenük igazságszolgáltatását vélték fölfedezni. Karcsúra fonott úszóalkalmatosságokon érték el a szemközti partot. Tekintetük képtelen volt elszakadni a látványtól. A ritkuló jégtáblák közt mind gyakrabban feltűnő puffadt emberi és állati tetemek sodródtak a Nagy Ismeretlenség Kapuja felé. S ők lesújtva és megigézve bámulták a természeti katasztrófa következményeit: úgy érezték, hogy mindaz, amiről Fommiero del Fommia beszélt, most bekövetkezett. „Igen, gyermekeim. Jó és magasságos Istenünk mindent lát, mindent hall, ápolja az árvákat, a számkivetetteket, de hite szerint bünteti az ellenünk szegülőket. Jól jegyezzétek meg: nem tudhatjátok, mikor jő el az ő szentséges büntetésének napja. De ha eljő, nem korbáccsal ver, s ha ver: mindannyian megérzik. S ha kitartóan szeretjük őt: méltán megjutalmaz bennünket...” Aztán éppen ő lett az, akit elért a keresztény inkvizíció szent keze, s a követői — közel négyezren — átkeltek a Ghun folyón, és új szektát alapítottak. Mivel nyolc nap múlott el Fommiero del Fommia megdicsőülése óta, a naptári hetet egy nappal bővítették. S a nyolcadik napot mint ünnepet, rendszeresen megtartották. Totemállatuk az óriáskígyó volt, akit Tokiának neveztek. Minden vagyonukat pénzzé téve Gardiero del Gardia, a szekta új megbízott főpapja háromhónapos távoliét után a sebtiben felépített szentély oltárrekeszébe zárhatta Toklát, a fommisták Istenének helytartóját. A hívők elpusztított háziállatok tetemeit hajigáltak az oltárrekesz közelébe. S a szertartások mélységes áhítatában olykor már látni vélték Tokla villámlón fényes, szent testét. A csalárd Gardiero del Gardia ekként tanította hiveit: „Legyetek elővigyázatosak. Lapuljatok meg úgy, amint jóságos Istenünk földi helytartója, Tokla teszi. Ha kell: járjatok sunyin. De ha eljő a nap: számoljatok le ellenségeitekkel. Pusztításaitokban legyetek gyorsak. Kiszámíthatatlanok. S tudatosítsátok, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van!” Gardiero del Gardia, a Szent Kígyó Szentélyének főpapja közel nyolc éve tanította híveit. Eközben meghízott. Megkopaszodott. A fommisták létszáma ez idő alatt megfogyatkozott. A néhány ezres közösségben erkölcsi romlás állt be. A nyolcadik évben — közelítve Fommiero del Fommia megdicsőülésének napjához — a szekta tagjai arra kérték a főpapot, hogy a nagy ünnepnapon hadd jelenjen meg az oltár előtt Istenük földi helytartója, Tokla. A csalárd főpap csupán ezt követően — az éj leple alatt szökött meg. Lélekvesztő úszőalkalmatosságán a szekta vagyonának jelentős részével átkelt a Ghun folyón, és többé nem látták.
