Irodalmi Szemle, 1988

1988/5 - Vajkai Miklós: A fommisták szentélye (elbeszélés)

456

Az őt követő Garciano del Garcia, az ú] főpap, kitárva az oltárrekesz ajtaját, a vélt totemállatnak a soha el nem foglalt helyét találta. A szökött főpap családtagjait a Ghun folyó vizébe fojtották. A Szent Kígyó Szentélyének vélt épületet felperzselték, és találva új és szentebb helyet: ismételten munkához láttak.

A szekta összegyűjtött javaiból most tényleg megvásárolták Toklát: Istenüknek vélt földi helytartóját.

S ettől számítva az oltárrekeszből évente egy-egy alkalommal, Fommiero del Fommia megégettetésének napján kívánták az oltár elé engedni.

Az első években Tokla indiszponált állapotban volt. De az új főpap, Garciano del García híveit egyenként odavezette az oltárrekeszhez, hogy a szem lássa, az érzékeny kéz pedig érezze Tokla szent Testét.

Garciano del García irányítása alatt elfogadható állapot lett úrrá a szektán. A korábbi romlások már-már megszűnőben. Természetesen emez esztendőkben is történtek paráznaságok és visszaélések. De az elkövetőkre lecsapott a fegyelmező. S a főpap kíséretében Tokla elé vezették a bűnöst.

így múlott el hét teljes esztendő. A nyolcadik évben, Fommiera del Fommia megégettetésének tizenhatodik esztendejében Tokla, a fommisták totemállata megjelent az oltár előtt, és iszonyatos pusztítást végzett a hívők soraiban.

Mesélik, hogy a szentély zugaiból óriáskígyók kúsztak elő, és megsemmisítették a fommistákat. Felpuffadt, méregtől megzöldült, megkékült testek omlottak egymásra. S a Ghun folyó másik partján, akik még emlékeztek az istentelennek tartott Fommiero del Fommiára, a fommisták vezérére, akit tizenhat évvel korábban a poklok poklára küldött az inkvizíció... igen... a pápa alattvalói azt mondták: Ez Istenünk büntetése, aki nem korbáccsal ver, de ha ver: mindannyian megérezzük.