Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - LÁTÓHATÁR - Kozma Szilárd: Csendélet, Más Orpheus Tarolás
LÁTÓHATÁR 43 Más Orpheus Birodalmam örömfáját repkény borítja már: Judás-nemzés és Medusa-fekély. Bertalan-éjt rendez a züllesztett anyaág, bűn-stigmákat éget homlokomra az új mítoszok érdekében, és törött lantok úsznak le a föld gyomrába a véres kezek elől elbújt Helikon vizében — mintha vasököl elől menekülő fényvitorlák Ikarosz elboruló tengerén. Talán elhallgattatásom misztériuma rejtőzik az istenektől elhanyagolt kőoltárok sziromzatában: A levágott fejemből felbugyogó jós-szavakért egyre őrültebben irtja híveimet Apollón. De mert valamikor poklot jártam Eurüdiké után, és árnyakat mozgattam zug-misztikák ellenére, vetítek a Thrákira zárult égboltomra Karizma-képet, lövellő felmutatást, feloldok mindent, ami hatalom — nehogy megszeressétek! —, játszom tovább csak azért is kiközösített szerelmet, házhoz szállítok a félelemmel mozgó új hit hátán statisztikás dögcédulát, nektek adom ingyen nyereségeim — és vereségeim. Barátaim, kedves Argonauták, akik velem bíztatok Szépben és Igazban, mára sorban álló családi bölcsek mindennapos erózió-viharban, ó, engemet megértéssel bántó feleim! Harangzúgássá érik immár minden szólam, ami dalnak indult bennem; rég betévedtem én a Harangerdő omladékvár-labirintusába, ahol tűzhely nincs, csak birodalmam lombjainak harag-lobbanása, és nem zavarnak horgolt álmok meszesedő képei. Örökségem lett a sajátosság öncsalása, az oziriszi hekatomba-szabadalmak tagadása és külön menlevéllel az orpheuszi fájdalom-sikoly. Tárolás Pilinszky János emlékére Örvények utáni némaság. Szabadulás előtti nap a rab ahogy teszi-veszi a hordozható stigmát.
