Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - LÁTÓHATÁR - Pethő László: Dionüszoszi reggelek Házépítés, Rájöttem
““ LÁTÓHATÁR Fehér papír fölött bénultan a költő — szénharmat és forrásliget használhatatlan fogalmai között mintha bűntudat — és a tömeges bűn egyetlen igazi áldozataként. Szobáján túl a felállított csapdák. — Az örökös ideiglenesség várótermei. Nekivág a rengetegnek. PETHŐ LÁSZLÓ Dionüszoszi reggelek Megint ezek a dionüszoszi reggelek ákom-bákomok a házak falán már-már készülök zsebembe tenni a napot csak ne lenne a mindenhol jó de legjobb sehol csak ne lenne az ünnepektől felsebezve a szám. Látod barátom az égnek támaszkodnak a szavak itt mindig eldumálják a forradalmakat a koponya-hegyre viszik szándékaink s tartozásunk az ami megfeszíttetik de véresen is itt marad. Félek hogy gyermekeink Európa tornyaiba zárva csak létezni fognak és nem élni csak szaporodni de nem szerelembe vegyülve e földdel vándorolnak át az utókorba. Te is tudod: jaj annak a népnek mely csak a gyomráért lázad s hétszer keserves kinek hazája csak a háza.
