Irodalmi Szemle, 1988

1988/1 - LÁTÓHATÁR - Kozma Szilárd: Csendélet, Más Orpheus Tarolás

KOZMA SZILARD

Csendélet

..Játszanak álmaim és szerelmeim a tudomány kínai falának tövében."

Szentkuthy Miklós

Ahogy beér szobámba a nyáresti zivatar távoli morajlása s a képzelet vámőre elalszik a szolgálati béke-hölgy ölében, serken az asztalilámpám világában részegült kavalkád, ahol páncélmaszkos hattyúdalnokok körében lebegünk halott apámmal, a város titok-zárás tornyai fölött.

Semmivé foszlanak éveim a láthatár szennyezett tavában.

Fekete sugárzás égeti homlokom égövét. így tovább irható a Szenvedések Könyve. Bezárva kocsonyás közönybe, hervad a rózsafás jövő és belül teljesedik minden: Keleti pompákban tündöklő miséken zsigerelt mesterek balzsamozzák tisztára a nagyvezérek két kezét.

Rozsdás lámpákon üdülve blattot ver az adott élet, amíg az elültetett aknák és élesre töltött díszletek között lezuhanok a bosszuállás női szobrai elé. Mert halálba ébredés a zuhanások ára, tudatomat pénzre váltó késelés. — GONDOLATOM DIDEREG A GONDBAN. — Örökre romba dőlt, halomban hever ifjúságom csodavára, mintha nászágyban egy vérszalagos rohamsisak, mert eleve felsebzett arcomra stigmát vert az utálati pír.

És fölfénylik a titok-zárás tornyok töklámpa-szabálya: taszítva lennék rég a magány-láncolatok ostobákat képző szigetére, de „gondolkozom — vagyok még” és hozzám ér a történelmi kloáka- események híre: AFRIKÁBAN DÍVIK MÉG A HANGSZERÉGETÉS.

Afrikában dívik még a hangszerógetés, éhezők révednek a gyűlölet türelmétől kigyulladó máglyatüzekbe, és a bölcsői hős megfojtja a vasárnapi tévé-higiénában elbóduló szolgalelkeket. Penge-láng szemével hasít mellkast, koponyát, a legszebb őshaza-varázsról letépi a házipongyolát és kezdődik a neo-celebráció. MERT BÉLYEGGEL JELÖLVE A NAGYBETŰS VALÖSÉG.

A hivatalos egzaltáció. Mert száraz orgiákon tépett angyalszárnyak csapódnak az ártatlanok asztalához, és a diákkantin patkányai babérkoszorút okádnak a titkos körlevelek pecsétje köré. — Áldott legyen a bűnözési statisztika a márciusban felgyülemlő indulatok idején.

Éjfél elmúlt. Meddig szennyezik még törpe gondok a láthatár szivárvány-tavát? Űjra le kellett mondanom egy királyságról, írógépemen nem kavarhat új hullám-csatákat már a lámpafény; holnap megint termelni megyek. Megszoktam a korai elalvást is, akárcsak a jó heréit. Egy kis ügetés jön ébredés után, és bűnjeleket hagyva a jelenléti ivén, meggyilkolom életemnek talán legszebb, lehetséges reggelét.