Irodalmi Szemle, 1988

1988/4 - FIGYELŐ - Juhász R. József: Szobrok két dimenzióban — Jovánovics György művészete

C

0

r\-O

KJ

'0

cy.

N

c

CQ

CD

c

O

M-f«o

'(Ti

GO

J

ovánovics György, a mai magyar szobrászat egyik legjelentősebb alakja 1939-ben született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, a bécsi Akadémie Für Ange- wandte Kunst-ban és a párizsi Academie des Beaux-Arts-on végezte. Művei számos kiállításon szerepeltek, többek között Essen- ben, Berlinben, Hamburgban, Hannoverben, Buenos Airesben, hogy csak néhányat említsek a hosszú sorból. Valamint Szöulban, ahol hosszú évtizedek után az olimpiai játékokkal egyidő- ben szellemi olimpiát is hirdettek. Erre a nagyszabású és a maga nemében egyedülálló rendezvényre a világ számos művészét meghívták, így Jovánovics Györgyöt, valamint az Irodalmi Szemle februári számában bemutatott Jozef Jankovičot is (velük együtt még 30 szobrászt). Az ott felállított és felállítandó szobrokat az olimpia nyitónapján avatják fel az olimpiai parkban, ahol — a véletlen játékaként — az említett két szobrász művei a bejárat két oldalán magasodnak. A hátlapon látható, Trójai papírgyár címet viselő „tér-relief” az ott felállított mű makettje.

Jovánovics pályája nem a megszokott módon alakult, amint már tanulmányai színhelyei is mutatják. Munkái anyagául sem a követ, a fát vagy a fémeket választotta, hanem nagyon is hétköznapi anyagot: a gipszet. A véső helyett pedig az öntőformát.

1980-ban elnyerte a DAAD ösztöndíjat, és három évet Nyugat- Berlinben töltött. A kezdeti figurális kompozíciók után ekkor alkotta meg első gipszreliefjeit. Ezek a kétdimenziós szobrok alkotják azt a sajátos javánovicsi világot (vagy korszakot, de ezt még korai meghatározni), amelynek egyik lehetséges útja! eredménye a szeptemberben felavatásra váró szöuli emlékmű.

Ezek a reliefek első látásra gyűrött papírlapok, geometriai formákkal és kompozíciókkal dúsítva. Legnagyobb mélységük nem éri el a néhány centimétert, és valamennyi fehér gipszből készült. Ez azonban csalóka kép, hiszen megfelelő távolságból vagy közelségből nézve az egymásra helyeződő leheletvékony rétegek mögött felfedezhetjük az embert, akit az anyag, a mikrokozmosz rejtett törvényszerűségei izgatnak. Megfigyelhetjük a harcot az anyaggal, a síkkal, a térrel és a fénnyel. Minden egyes relief mögött ott érezni azt a hajszálvékony teret, ahol az ember még ember ugyan, de az anyag képébe van burkolva. Abba az anyagba, mely az öntőformában nyeri el végleges alakját, testét, lelkét.

Jovánovics reliefjei három jól elkülöníthető csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartoznak azok a reliefek, amelyeket 1981 végén állított ki Nyugat-Berlínben. Ezek a müvei a sík megfogalmazásai a szobrászat nyelvén, ugyanakkor síkban megfogalmazott lehetőségek a mikrovilágba való behatolásra. Az anyag természetének kijürkészése ez, és bizonyos értelemben az anyag szerkezetének/lelkének felélesztése. Minden egyes mű egy kis részlete a világnak, amely azonban magában hordozza a minden- séget. Leginkább azokra a mélytengeri hegyvonulatokról készített térképekre hasonlít, amelyeket emberi szem még nem láthatott. Vagy azokra az ásatásokra, amelyek rétegről rétegre tárják fel a régmúlt korok világát. Ugyanakkor fantáziánknak irányt adnak a geometriai kompozíciók. S a felületen az egymástól elkülöníthető rétegek között, az egyes síkok között a fény építkezik