Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Kiss László: Egy elfelejtett reformkori népnevelő és akadémikus: Horvát József
398 BESZÉLŐ MOLT ember már a XIX. században sem elégedhetett meg azzal, mi „szokásban vagyon”, mert a derék Becker doktor is felsorol néhány, a szokásostól eltérő testhelyzetet. S mint hozzáteszi: .....mint Orvos nem m ondhatok egyebet ellene, mint hogy a kényesség vagy finom Ízlés általa megsértődik ..Ma már csak mosolygunk ezeken a sorokon, de jó másfél századdal ezelőtt — s ráadásul piarista múlttal — Horvátnak jó adag merészségre is szüksége volt Tanácsadó ja megjelentetéséhez. A sikeres 1829. év után a még sikeresebb 1830 következik. Oj kiadásban jelenik meg Az orvos mint házibarát, megjelenik Bugát Hahnemann-fordítása, mely — mint arra már korábban utaltunk — valószínűleg az 1823-as Horvát-fordítás fel- használása. S e két könyvön kívül még három új Horvát-mű lát napvilágot a pesti Hartleben C. Adolf „könyvárosnál”. A kezdő anyák számára írta könyvét L. A. Gölis, ennek fordítói előszavát már idéztük. A fordítás A testi gyermeknevelés megjobbítására szolgáló Javallatok az első életszakaszokban ... cím alatt jelenik meg. Horvát Mailáth Györgynek (1786— 1861), Hont megye akkori főispánjának, az 1825-ös országgyűlés személynökének ajánlja könyvét. A könyv mottója: „Nem sok gyermek születik betegen a világra. Az egésséges szülöttet rósz nevelés teszi beteggé” — ismét világosan utal a népnevelés, a felvilágosítás fontosságára. Hiszen nincs az emberi életnek még egy olyan szakasza, mely annyira a babonák, előítéletek, tévhitek melegágya lenne, mint a világrajövetel és az azt követő csecsemőkor. Nincs terünk — s nem is célunk — a Javallatokban foglaltak részletes elemzésére, nyelvi szépségük miatt idézzük csupán a szoptatással kapcsolatos, sajnos, ma is nagyon aktuális sorokat: „A bölcs Természet az asszonynak emlőjit nem a buja szemek legeltetésére, hanem egy sokkal szebb s főbb végre rendelte: arra teremté t. i. hogy mindenik a maga méhéből származott ártatlan Valót, melly- nek anyjává lett, azokból híven táplálja.” A másik, 1830-ban kiadott könyv: A bujakórság, vagyis vénusi nyavalya... — J. Wendt német eredetijéből fordítva — mintegy kiegészítője az előző évben kiadott „elhálási tanácsadónak”. Mert, bár a tanácsadó több ízben is hangsúlyozza, hogy elhálás alatt a házasfelek közösülését érti, a valóság már akkor is eltért a „papírformától”. S ez az „eltérés” gyakran járt következményekkel — a vénuszi nyavalyával, azaz a szifilisz nevű nemi betegséggel. E népszerű stílusban megírt könyv lefordításával Horvát csak megerősíti helyét a szexuális felvilágosítás úttörői közt. Horvát sikeres évének utolsó könyve szintén egy betegséggel, a reformkor divatos kórjával, az aranyér-betegséggel foglalkozik.10 A megint csak németből — F. Richtertől — átültetett könyv érdekessége a megelőző szemlélet. Előadja ugyanis azon „véd-rendszabásokat”, melyek e „közönségesen elterjedt nyavalyától” megóvhatják a tisztelt olvasót. S nem minden célzás nélküli a kis kötet ajánlása: „Tekintetes Nemes Honth Vármegye hazafilelkű Rendjeinek ...”, hiszen éppen az el- puhult, elhízott, eszem-iszomot kedvelő nemesek szenvedtek a könyv címében emlegetett betegségben. Négy, illetve öt könyv — ha a Hahne- mann-fordítást is figyelembe vesszük — röpke két év leforgása alatt! S mindez távol Pesttől, a nyomdától, a könyvtáraktól, egy felvidéki sárfészekben alkotó, addig a „könyvvilágban” ismeretlen szerzőtől. Nem tudjuk, mi késztette Horvátot e gyors előretörésre, mindenesetre a könyvek megjelenése a lehető legjobban volt időzítve. A szép magyar nyelven megírott könyvekre nemcsak a címzettek, az olvasni tudó falusi s városi értelmiség, nemesasszonyok figyelnek fel, hanem az a néhány tucat ember is, akik a végre a király által is jóváhagyott Magyar Tudós Társaságba keresnek tagokat. Mielőtt azonban belemerülnénk Horvát akadémiai pályafutásának tárgyalásába, egy-két szó erejéig térjünk vissza további könyveihez. A rendkívül termékeny két év után a következő Horvát-fordításra 1834-ig várnak az olvasók. Ekkor Horvátunk John Floyer (1649—1734) eredetileg angolul írt könyvét magyarítja — német fordításból. E munkájának címe sem marad el hosszúságában az 1830-as munkák címe mögött: A hideg víz derék munkáltjairól az emberi test erősítésére és számos nyavalyák elhárítására, de Jóképpen a köszvény, csúz, gyomorbajok, fejfájás, aranyér, bénulás ellen sat... E fordítás megjelentetése ismét csak Horvát jó „szimatát” dicséri, hiszen a vízkúra iránti érdeklődés az idő tájt éri el tetőfokát: a grüfenbergi (ma Jeseník) kis faház, melyben 1799-ben meglátta a napvilágot a vízgyógyászat apostola, Priessnitz, lassan kicsinek bizonyul
