Irodalmi Szemle, 1988

1988/4 - NAPLÓ - Móser Zoltán: Feljegyzések Madáchról

394

N A P L Ö

A jó meg úgy nő benne,

öntudatlanul, mert a szívében táplálékra lel.” (Angyali üdvözlet)

b) „Ha vétkezel, fiadban bünhődöl, Köszvényedet őbenne folytatod,

Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz Évmilliókra lesz tulajdonod.”

2. a) „Az égieké legyen az ég, a földieknek

hagyjuk meg a földet.” (uo.)

b) „Térj vissza, a földön naggyá

lehetsz,

Míg, hogyha a mindenség

gyűrűjéből

Léted kitéped, el nem tűri

Isten...”

3. aj „A virág múló életű, de nem az

öröm, amelyet egy percen át adott. Nem múló dolgok közül való, nincs kezdete és vége sincs.” (uo.)

b) „Ah, vége, vége: mily badar beszéd! Hiszen minden perc nem vég

s kezdet is?”

„»Vagyok« — bolond sző. Voltál és leszesz.

Örök levés és enyészet minden

élet.”

4. a) „Nem a legénység megy tovább,

a szél visz mindnyájunkat előre.” (Kolumbusz Kristóf könyve) b) „Nem az idő halad: mi

változunk ...”

5. a) „A világ szenvedése végtelen.

Mert kegyetlen dolog szenvedni

és nem tudni, miért.

Aminek el kell pusztulnia, az beteg. És mindaz, aminek nem kell

elpusztulnia, az szenvedő. Boldog aki szenved, és tudja, hogy szenvedésének célja van. Feladatom már véget ért.”

IAngyali üdvözlet)

b) „Élek megint. — Érzem, szenvedek, De szenvedésem is édes nekem ...”

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.”

„Ébredj hát Ádám! Álmod véget

ért."

Mintha vitatkoznának, úgy felelnek egymásnak ezek az idézetek. Hogy inkább különbözőek, mintsem hasonlóak? Lehet. Ez a Tragédia és Claudel drámájának végkifejlete miatt van. Innen látni, hogy Ma- dáchban a reménytelenség sokkal nagyobb, mint Claudelban. Így a nagy, a végső kérdésekre adandó válasz is mindig sokkal nehezebb.

Másként látom a Tragédiat Ciaudel hatására. És másként akkor is, amikor a cserényi freskókat nézem, és ott az egyik Madách őst vélem látni. Mert a Feltámadás vagy az Utolsó ítélet jelenete egy új — vagy régi — Tragédiának akár kezdő, akár befejező jelenete is lehetne.

▼ Bököd! Lajos: Madách