Irodalmi Szemle, 1988

1988/4 - Soóky László: A dzsungel törvényei

380

A szerző alig látott valamit, mert egyrészt sötét éjszaka volt, másrészt a párna csücske takarta a kilátást.

A nővér és a Nej valamit pusmogott.

— Legalább alkotószabadságot adjon valaki — könyörgött a szerző.

— Félrebeszél, istenem, félrebeszél — suttogta a Nej.

— Az ő állapotában... nem is csoda — mondta a nővér.

Belépett a doktornő, valószínűtlenül szőke volt, fapapucsa csattogott, mint holdas éjszakán a vonatkerék, szigorúan a monitorra tekintett. Odakint a Nej a kezét tördelte, a szerző bizsergést érzett az ágyékában. Ennyi nő egy rakáson és mind érette aggódik.

— Mondja, doktornő, súlyos? — érdeklődött a Nej.

— Nyugodjon meg és menjen haza — mondta a doktornő. — Otthon vegyen be egy nyugtatót, ha nem segít, akkor szedje le a függönyöket, mossa ki. Ha ez sem segít, vegye le a bal oldali könyvespolcról Mary Renaut Égi tűz című regényét, és a mosógépen ülve olvasgasson.

A Nej hüppögve távozott. Hüppögése és cipőkopogása egy Oscar Peterson- melódiára hasonlított, de nem nagyon.

— Már azt hittem, elpatkolsz — mondta a doktornő —, őszintén aggódtam érted.

— Én is magamért — mondta a szerző. — Szeretnék hazamenni, mert bizsergést érzek az ágyékomban.

— Leküzdhetetlen vágyat nem?

— Azt is. Holnap kiváltom Géza úrtól az írógépemet, és dolgozni fogok.

— Itt maradsz, és holnap kegyetlenül kivizsgálunk — mondta a doktornő —, ennyit igazán megérdemelsz azért, hogy annak idején szó nélkül elhagytál.

— Nem kell mindig fölhánytorgatni a jövőt. Ha mégis adnátok egy injekciót, megmakacsolom magam.

— Nővér — mondta a doktornő —, menjen át a röntgenre Angyal úrhoz, és kérdezze meg, áll-e már Déva vára. Ha áll, vigyázzon rá, ha nem, várja meg, míg felépül. Ne riadjon vissza a véráldozattól sem.

A nővér eltipegett, a doktornő megszabadította a szerzőt, csipeszek kopogtak az ágy mellett.

— Attól tartok, nemi erőszakra készülődsz — mondta a szerző.

— Én is attól tartok — mondta a doktornő.

— Megvédem magam — mondta a szerző.

— Ugyan — mondta a doktornő —, kezed, lábad kalodában.

— Szent isten! — mondta a szerző. — És ha csődöt mondok?

— Kettőn áll a vásár — mondta a doktornő, s igaza lön.

4

A szerző gyógyultan ballagott a kórházból egyenesen a Tizenötös felé, s azon tűnődött, van-e még valami dolga ezen a világon. Most, hogy a bal mell megnagyobbodása félreérthetetlenül bizonyítja zsenialitását, úgy védte, kislibás könnyelműség lenne bármilyen bizottság, vagy akár olvasó kezébe adni a megírt szövegeket, hiszen úgysem tudnák azokat ésszel felérni. Rájött, hogy íróasztalra van szüksége, vagy legalább egy nagyobb íróasztalfiókra, s ezentúl csak oda helyezheti el zsenialitásának gyermekeit. A mérleg másik serpenyőjén a 8,4 liter konyak hevert. Megértette, hogy borotvaélen táncol s [kb.) a kilencedik érzékével rádöbbent: egyedül nem dönthet. A tanult bírónak is szüksége van segítségre.

— Ärpikám, egy snapszot kísérővel — mondta gondterhelten a szerző.

A csapos kimérte a konyakot és a vodkát.