Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Németh István: Anonymus
ANONYMUS Kiss Sándor szobrára „Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk?“ — Zúg fülünkben egy évezred óta, mint kiürült kagylóhéjban a tenger. A falak kőcsipkéiről lebicsaklik a lélek, lefordul a szél... Névtelen sírok közt üres tér: Tenyerünk tüzes homokba temetve. Hányszor halunk meg arctalan arccal, nevenincs szavakkal a nyelvünkön? A koponya teleírva kívül-belül álmainkkal. Süket a vér, mint barlang mélyén a patak; idegdúcaink szikráznak, mint megcsurrant emlők hegyén a tej, antennák csúcsain villám és vér: Semmi sem véletlen, csak mi nem ismerjük a törvényt, nem tudjuk, mitévők legyünk, miképpen szerveződik újjá a holt anyag, s miképpen fordul hamvaiba a madár. Mint vonatablak mögött a táj, fut lábunk alatt a talaj, messze szalad a rét, lefordul a székről a szék. ▼ KONKLÜZIÖ — FÉNYTÄR II. 1986. 2. 24., gipsz, 72X80X10 cm NEMETH ISTVÁN
