Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cúth János: Csalóka nyár
373 rá a büdösbürők kisajtolt nedvét, főzd fel az egészet fél arasznyi lámpabéllel együtt, öntsd a főzetet tökhéjba, s helyezd a meszesgödör sarkába. Négy és fél nap múltán leszűrheted, és a nyert gyógyirrel kikezelheted a letargikus beteget. S ha valaha is azt látná excellenciád, hogy egy vedlő szőrű macskának bizonytalan a járása, akkor ne feledje, hogy orvoslására csakis az aszalt tarajos gőte felel meg szezámolajban, egy kis rántással felhabarva... Csak elő a betegségekkel, excellenciás uram, én azonnal kész recepttel szolgálok ellenük. Ehhez persze tudnia kell, hogy a gyógyítással és az életmentéssel gyerekkori fogadalmamnak teszek eleget. Most sajnos nem örvendeztethetem meg Önt több készítmény ismertetésével, mert olyan leckét adott fel nekem a támadásával, hogy a védekezés kidolgozása leköti minden időmet. Célkitűzésem az, hogy az ön egyenrangú partnere legyek.” „Nos, tábornok uram, azok után, amit bizonyított, csakis Ön nyilváníthat engem egyenrangú partnerévé. Az Ön stratégiai és kombinációs képessége felér az enyémmel. Olyan irányból mérte rám az ellentámadást, amelyből a legkevésbé vártam, pontosabban onnnan, ahonnan lehetetlennek tartottam. Ezt nyilván Ön is tudta, méghozzá milyen tévedhetetlenül! S mikor ezt kiszámította, annak megfelelően próbált engem tőrbe csalni. Én persze egy mentő kombinációt is kidolgoztam magamnak arra az esetre, ha valaki képes úgy okoskodni, ahogy én, vagyis mint ön, bár azt mondtam magamban, hogy aki ezt megteszi, az nem is nagymester, hanem művész! És most bocsásson meg nekem, amiért korábban kevesebbet feltételeztem önről. Végül is örülök, hogy így alakult, mivel a saját teljesítményem is magasabb szintűnek minősül azáltal, hogy méltó ellenféllel kell megküzdenem. Néha el is gondolkodom afelett, hogy mi is valójában ez a mi küzdelmünk: tudomány, sport, művészet? A mi esetünkben, azt hiszem, mind a három. És ez benne a szép. Egy igazi, kemény összecsapásban a klasszikus tudás mellett érvényesülnie kell a mai korszerű ismereteknek, a fondorlatnak és a pszichológiának, a kivitelezés gyorsaságáról, könnyedségéről és szépségéről nem is beszélve. Olyan magasrendű tevékenység ez, amiért érdemes mindent kockára tenni. Mindig elszomorodom, ha arra gondolok, hogy a legtöbb egyszerű ember felfogni sem képes azt, hogy a tárgyi világ és a konkrét cselekvés mennyi elvont szépséget, milyen sok nemes kihívást rejt magában ... Bocsásson meg, amiért így elragadtattam magam, de mindez ön miatt történt. Ön egyszerűen lenyűgöz zseniális megoldásaival, ami rendkívüli szépséget és magasrendű szellemi élményt kölcsönöz kettőnk küzdelmének. Ennélfogva kiváltságként könyvelem el a tényt, hogy az Ön partnere lehetek. Milyen kár, hogy oly kevesen élvezhetik az Ön művészetté érlelődött tudását! Megjósolhatom, hogy az ön képességei új fejezetet nyitnak a tudomány- és művészettörténetben. ön az utolsó élő polihisztor: stratéga és csodadoktor! Hát nem lenyűgöző? A kis mopszli az újjászületését játékos életvidámsággal köszöni önnek, egyben szűnni nem akaró farkcsóválással kéri, hogy pajtásának, az ara- papagájnak adná vissza valamely gyógykészítményével a gyönyörű, elveszett hangját. Hívtunk hozzá orvosokat és logopédusokat külföldről is, de valameny- nyien tehetetlenül álltak szemben papagájunk némaságával. Volt nála egy hivatásos kuruzsló is, aki éjfélre időzítette a macskaszőrből, szárított ebihalból és kakadutojásból összeállított szer adagolását, a várt hatás azonban elmaradt.” „Méghogy macskaszőr! Szárított ebihal! Kakadutojás! Teremtőm, micsoda sarlatánság! A tudomány megcsúfolása! Excellenciás uram, azt tanácsolom, hogy a jövőben tartsa távol a papagájától az ilyen kőkori varázslókat. Jegyezze
