Irodalmi Szemle, 1988

1988/4 - Cúth János: Csalóka nyár

372

személyzettel együtt elvégezték a szükséges méréseket, s terven felül még egy pályájáról letért műholdat is befogtak, megakadályozva, hogy a sűrűbb légrétegekbe érve elégjen a fedélzetén lévő értékes műszerekkel, illetve adatokkal együtt. Az előrelátás bölcs dolognak bizonyult: a földetérés után kiderült, hogy szuperérzékeny műszerei segítségével a műhold egy sor titkos földi jelentést rögzített.

Szakértők egy csoportja speciális feladatul kapta azon eljárás kidolgozását, amelynek segítségével fizikailag használhatóvá, majd pedig értelmezhetővé lehetett tenni a műholdból kiemelt, megrongálódott jeltárat. Mikorra ez megtörtént, addigra már a beavatottak egész hada várt a megfejtésre, amely a következő volt:

„Üdvözlöm excellenciáját! ön lett volna a soros, de sajnos nem jelentkezett. Remélem, alaptalanul aggódom egészségi állapota miatt. Hiába, itt a meleg évszak, mely az idén el sem akar múlni. Tobzódik a sirokkó, érzékenyebbé válik a szervezet, nem csoda, ha gyakoribb a migrén és a láz. Én ilyenkor mindig nagy hasznát veszem a fodormenta, kubebbors, pireneusi vicsorgó és hárs főzetének. Ajánlom önnek is ezt a jól bevált receptet. Egyebek közt pedig elismeréssel és tisztelettel kell szólnom a bal szárnyon végrehajtott manőveréről. Igazi mesterhúzás volt. Kíváncsi vagyok azonban az ön véleményére is, a védekezésemet illetően, ami talán kissé több is, mint védekezés. Üdvözlöm önt és a családját! Ne feledkezzen meg a teáról!”

„Nagyrabecsülésem elsősorban a szerénységét illeti, tábornok úr! ön kitűnő pszichológus, aki tudja, hogy egy katona nem lehet szerény, egy altiszt még kevésbé. Viszont egy tábornok részéről ez a tulajdonság nem gyöngeség, hanem erény! Igaz is, köszönöm a teareceptet, amely által valóságos gyógyszerhez juttatott. Márpedig ha a füvészkedésben is olyan kiváló, mint a védelem kiépítésében, akkor ön egy sokoldalú specialista. Azt tanácsolom, írjon füvészköny- vet! Eléggé elárvult ez a többre érdemesült tudomány. A kuruzslók nem vállalják fel a gyógyfüvek rendszerezését hatásuk és alkalmazhatóságuk szerint, mivel tulajdonképpen nem értenek hozzá, de többnyire elzárkóznak tőle a gyakorló és kutatóorvosok is. Én viszont szívesen visszaélek az ön tudásával és barátságával, mikor arra kérem, hogy állítson össze egy hatásos receptet a feleségem kedvenc mopszlijának a betegségére. Szerény pára, komplexusos depresszióban szenved! Hiába rendeltem ide távoli földekről a legjobb orvosokat, valamennyien kudarcot vallottak a poraikkal és lelketlen gyógymódjaikkal. Most már tudom, gyógyfüvek kellenek ide, tábornok úr, gyógyfüvek! És ne feledje, én már az ön védekező stílusában felfedeztem valami különös eleganciát és nemességetl”

„ön egyszerűen túloz, excellenciás uram, amikor zseninek nevez! Igaz, úgy érzem, megvan bennem az a messianisztikus készség, amely az ön vereségét eredményezheti, ám ahhoz el kell kerülnöm a nagyobb veszteségeket. Márpedig ön, excellenciás uram, a szinte eszköztelen, de igen eredményes támadó modorával nagymesternek számít. És ez az, amit el is várok öntől, aki olyan nagy fogékonyságot tanúsított füvésztudományom iránt, hisz az nem kevesebb, mint a természet rejtett erőivel való szabad rendelkezés. Jogot szerezni ilyesmihez annyit tesz, mint hogy az ember felajánlja lelkét a természetnek. Ki állíthatja vajon, hogy nálam jobban szereti a természetet?! Természetszeretetem mindig is a mopszlik iránti határtalan gyengéd vonzalomban nyilvánult meg, így hát hadd siessek ismertetni önnel a szegény állat megváltására összeállított receptet: végy zsenge, kőrisbogár-járta szamártüskéből egy maroknyit, csepegtesd