Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cúth János: Csalóka nyár
371 A leleményesebbek közül néhányan komoly előkészületbe fogtak, hogy nekilássanak az ananász, a banán és a mangó termesztésének. Felgyorsult az élettempó, egyre több vízre, gépre és szállítóeszközre volt szükség. Első pillantásra úgy tűnt, hogy a föld birtokbavételének és a természet leigázásának páratlan reneszánsza játszódik le, ami részben úgy is történt, de volt ennek az egésznek egy sor különös vonása, például az, hogy a legambiciózusabb kezdeményezők, akik mindinkább berendezkedtek a meleg égövi gyümölcsök és zöldségek termesztésére, titokban, vagy éppenséggel teljesen nyíltan, hordószámra savanyították a káposztát, hatalmas készleteket vermeltek el krumpliból, gyökérből, feketeretekből, mintha félreértették volna a meteorológiai előrejelzést, s az eddigi leghosszabb télre készülnének. A jóhiszemű megértés könnyen el tudott számolni a cselekedetekben megnyilvánuló ellentmondásokkal. Eleinte úgy tűnt, hogy a meteorológiai anomália tárgykörébe tartozó jelenségről van szó. össze is ült a Meteorológusok Országos Tanácsa, hogy megvitassa a nemzetközi politikai kérdéseknél is rangosabb helyre, a címlapokra átköltözött problémát, amit a vég nélküli nyár vetett fel. Az ügy azonban bonyolultabb volt, mint amilyennek kezdetben látszott. Akadtak konzervatív állampolgárok, akik erélyesen követelték a téli időszámítás bevezetését, azzal az érveléssel, hogy a telet nem lehet egy tollvonással kiiktatni a naptárból. Mint kiderült, a téli időszámításra azért volt szükségük, hogy a hűvösebb kora reggeli órákban zavartalanabbul ültethessék a földimogyorót és az ananászt, vagy napkollektorokat szereljenek fel az eddig kihasználatlan magaslati helyekre, úgymint a disznóól, a kukoricagóré, esetleg a köcsögszárító tetejére. A kevésbé konzervatívok viszont amellett ágáltak, hogy nyilvános fagylaltautomatákat és közpénzből létesítendő jégvermeket kell üzembe állítani, amivel ha nem készülünk fel időben a nyarak inváziójára, úgy bizony nem indul be az oly kívánatos idegenforgalom. A turisták zsebére utazó előrelátók viszont, ha éppen nem az asztalt verték valamely közgyűlésen a fagylaltautomaták, illetve a valutabevétel reményében, a régi cserépkályhájukat samottozták újra a hálószobájukban, és új típusú fűrészporkályha kivitelezésén törték a fejüket, mondván, hogy amilyen a nyár, olyan a tél, erre számítani kell, s aki számít, az tudja, hogy a gázellátásban előbb-utóbb zavarok keletkezhetnek. A nyarak megmagyarázhatatlan egymásutániságából fakadóan sokféle magatartással — a nemtörődömtől a pánikkeltőig — kellett számolnia a hatóságnak. És bár az időjárás-szakértők kötelezték magukat, hogy havonta legalább egyszer olyan jelentést tesznek közzé, miszerint erősebb lehűlés, az évszakhoz képest hidegebb idő, viszonylagos hőmérsékletcsökkenés stb. várható, mindany- nyian tudták, hogy a fennálló probléma rég túlnőtte az időjóslás kereteit, s hogy az egészséges közhangulathoz, no meg az ítélőképesség visszanyeréséhez a meteorológián kívül tényleges orvoslásra is szükség lenne. A szavak és a cselekedetek közti összefüggés hiánya miatt házasságok bomlottak fel, régi barátságok szakadtak meg. A feleségek akkor csalták meg a férjüket, mikor a leghízelgőbbek voltak hozzájuk, az életszínvonal emelkedéséről hallván áremelésekre kellett számítani, s amikor a dolgozók jogkörének elvszerű kiszélesítését kezdték hangoztatni, akkor mindenki biztos lehetett abban, hogy az ígéretek megrekednek elvi szinten. A tudathasadásos állapotok alapvető okainak kiküszöbölése végett egy jól felszerelt űrhajót készítettek elő a ciklonok áramlásának és egyéb légköri jelenségek tökéletesebb megfigyelésének céljából, hogy végre egy megbízható prognózist készíthessenek a nyárra nyár jelenségről, megszüntetve ezzel az eredendő ellentmondást. Az űrhajó felbocsátását követően a különböző automatikák a háromfőnyi
