Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
365 fogak közül egy lehelet emberiség ahol ez nincs ott szikrázik körülöttem NEM LEHET KÖLTÉSZETRŐL SZÓLNI MONDJA ADORNO MERT A NYELVEK pattog a táj a hómezők árok van csak megismerés jobb ha a költő kivágja önnön nyelvét mintsem hogy az a híd megértés háború ciklámen-tengere ÉLŐ ORGANIZMUSOK VÉGTELENÜL BONYOLULTAK hulláma mégsem melegít ieneketlensége árok embertelenséget tisztelje meg akár tehetségével híd népek közlekedése nem áll senki e csöndben BOMLÁSNAK INDULHATNAK ÉS MEGHALHATNAK MINDEN FELEJT CSAK hol van most a nyár hol a tűz a világ csak híd menj át rajta akár közönyével a rózsa lényege egy másik éppen de ne építs rajta házat éltető melege: A NYELV NEM HA MEGFERTŐZTÉK 1/2 MÍTOSZOK MÉLYÉN REJTŐZIK AZ ÉNEK s a vonat este prága felé indul beethoven szája elnyílik a kereszten kinéztünk akkor két tömbház között és megláttuk az ararát hegyét a nyíl egyenest vesédre mutat és nincs aki fölszárítsa a könnyet IGAZSÁGA FÁJDALMAK SZENVEDÉLYEK KELTÁK ÉS SZARMATÁK GERMÁNOK KVÁDOK havonta indul havonta érkezik meg közötte mint egy kifeszített bélhúr kilépett a ház az ablakon s ott állt a hegy örök hó borította s két pillanat amint épp egymásba szaladnak este indul és reggel érkezik meg RÓMAIAK HUNOK AVAROK SZLÁVOK
