Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
366 DANUBIUS DONAU DUNAJ DUNA fáradt fejét koppantja a padokhoz az ember fölmászott a koponyák hegyére süvege csillogott a hajnali fényben mert csupán hajnalban lehet s most onnan szemléli e koponyahegy-földet égő szemét nem tudja merre lopni ISTER SISTERGŐ SZÁZADOK CSUPA KVÁRTÉLY-TORONY IDŐ KILŐTT TEREK sértett szívét nem tudja kinek adni beethoven-fő feszül szobafalán arménia tikkadt arménia valóság és legenda habja mítosz alatta nyíl törékeny fábry-kép pedig nem kéne más csak meghallgatni KÉSZÜLŐDIK BENNÜNK A KÉPLETEK 1/1 RÉSZEI PILLANATRA CSAK tavasz lesz majd a selymüket csipkebokor férfikor függő rész a két idegen részlet külsőleg jelezné itt állok egyensúlya hol van szövik már mind az ágak ÖSSZESSÉGE MI KÉPEKET ALKOTTUNK MAGUNKNAK A TÉNY lesz majd fehérbélű cipó mintha egyedül élne a az ütköző párhuzamosság vagy a taszító összehangzás mintha nem is a földön élne illatos gyöngyvirág NEM MÁS MINT AZ IDŐBELI SZEMÉLYISÉGEM A VILÁG hogy bírom majd ki nélküled itt állok a férfikor időtágító technikáját a rózsa lényege egy éppen ötvenesztedős dzsungelében átokra nyitja számat TÉNYEK S NEM DOLGOK ÖSSZESSÉGE AMIRŐL NEM LEHET BESZÉLNI a tél de csak az üdvödért múló habok dúló zajok eltakar semmi nem beszél
