Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
364 TETVET SOHA VÉN ÓCEÁN szédülök gyengülök szava zajok és sóhajok egy összefüggő rész s a jobb oldalakon egy másik össze keveréke keserű-édes talán túl sem élem HOL A LÉLEK MELY RÁM HASONLÍT 1/4 VERSET ANYÁMNAK HETVENÖTÖDIK s immár hiába futnék mindhiába tetszhalottnak lenni itt volt egy hétig de ma már azt se bánom hogy erre tellett csupán s mást nem láttam legalább még csak moziba sem mentem vele jobban önmagam elől hová futhatok “‘SZÜLETÉSNAPJÁN A DUNA PEDIG FOLYIK TOVÁBB BÖSÖN MEG MÁSHOL IS beroun beroun kínába? indiába? szeretek egyedül lenni vagy a barátaz ararát hegyét az erebuni vörösréz romokat és grúziát nőmmel nem is tudom hogy fogok megszokni tudjátok-e hogy rabotok vagyok ~ A FEKETE ERDŐTŐL A KOMISZ FEKETE TENGERIG PIROS MALOM s maradok Immár talán mindörökre márminthogy neki a felesége lenni láttam még egyszer huszonöt év múltán elképzelvén hogy úgy kerültem vissza lehet hogy ha innen elkerülök talán hiába minden: átok akarat ÉRIK BENNÜNK A FÉNY S FÁJDALOM S A DUNAMENTI SZÉL ÚJRA MEG ÜJRA bánatommal vagyok idekötözve hamarább megszokom nem tudom hogy mikor mintha közben körüljárván a földet láttam volna mindazt amit reméltem látlak újra mikor különben megírom én már csak véletek vagyok szabad A FÉLIG-GYÓGYULT SEBEKET BEFÚJVA 1/3 AUSCHWITZ UTÁN EGYÁLTALÁN állok e gyöngyös télben itt a híd az ember a híd az szisszenéssel tör ki a
