Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
361 nem kételkedvén benne hogy legalább s van akit csak a föld itala segít könnyűvérű koppanó rege KÖLTEMÉNYNEK JELENTIK HOGY E VÉN FÖLDGOLYÓN ÉPP E PERCBEN SZÜLETETT ott áll a tücskök mese-hamujában elviselve a sors öröklött szégyenét nemzedékem előtt megnyílik immár a tágabb világ országutak ujjperc-gombjai átütik a határ tőr-veríték forró fenyvesek AZ ÖTMILLIÁRDADIK ÚJSZÜLÖTT ÍGY HÁT ÉPP E SZIMBOLIKUS NAPON ott állt a bőrbeteg seregély-csorda öntudata a lét hamuja mögött himnuszát énekeltem kerge szívvel és ím a csúcs íme az ararát főzi az öntudatlan kéreg-italát ott állt a kormos kirakat bögyében FEJEZHETEM BE A CSODAMALOM2/1 CSAK KEVESEN ÍZLELHETIK ja] anyám jaj anyám egyetlen híve nem akad epikus gravitáció mint a tűz a testen szögviszonyban s ne a fullasztó vándorol a vak dante-éjben EME FANYAR GYÜMÖLCSÖT FORDULJ VISSZA ÉS NE GYERE TOVÁBB émelyeg szédülök a kiskertek a lila monotonságában s ha már nem oldalakat építünk szöveg lappangó fény széthullőn éppen tán verembe estem VIZSGÁLJATOK MEG EGY GÖRCSÖ ALATT EGY ELEFÁNTOT AZT MEG jaj anyám jaj anyám ismertelek a hegyekből jött testekből akkor legalább a bal oldalakon fusson s a tengerre szállt keményen mint a lúg a vérem LEHET SIMOGATNI A
