Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
362 2/3 A VILÁG TÁGAS ÉS OTTHONOS ne menj lányom virág anna mit is mondjunk mi mondható most kodály s én kelet s nyugat szintézisét akartuk még a gyász a szilvaízek gyásza ne menj lányom a folyóra MÉGIS MERT LOBOGÓ TŰZ EGYLÉNYEGÜ A CSILLAGOKKAL gyönge tested karcsú tested a szilvapálinka keserve teremteni ő is én is alkalmas volt e föladatra a szívós dunamenti borban gyöngyvirágos még a csókra HONVÁGY A FILOZÓFIA MONDJA NOVALIS AZ A VÁGY gyönge tested karcsú tested az igazság csak annyi mint egy részint népünk származása részint hazánk helyzete születni meghalni keresni nem való még fölmutatni HOGY MINDENÜTT OTTHON LEGYÜNK ÉLESEN ELVÁLIK EGYMÁSTÓL ráérsz még te fiatal vagy a társakat a végső percben folytán mely egyben kelet előretolt őrhelye barátaim volt nincs egy ember a fényes lánggal mulatni ÉS MÉGSEM VÁLNAK EL SOHA 2/2 EZERKILENCSZÄZNYOLCVANHÉT NYARA ott állt a kormos kirakat kövében bordái szégyenét illatozza a sánc akik soha nem látták a tengert írtam bizony jó húsz éve már ennek mikor az öntudatlan kőzetek dala bőr-csupasz vizes koponya-oldat JÚLIUS TIZENEGY PONT MIKOR A KÖDÁJÁT ÍROM AZ OPÁLFEHÉR ott állt az áruház-süket mesék bordái szégyenének szegülve elterül az első élmény indulat-dühében
