Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
a kevély dunamenti széllel elindul társait keresni szomjadat nincs ki oltsa ... utódok valami jóra V ALÓT HOZNI LÉTRE EMÍGY csupán egy ócska hegedű de nem találja társait intenél még hívnád az érő dunakeríet az almafákkal egyetlen társa nem akad foltozza kedvedet LETTEM TÖREDÉK CSINÁLJ TE 2/4 OPÁLFEHÉR HÓFEKETE MALOM asszony aki teremni születtél és most hogy a bátyám leszerelt megnősült mert huszadik századi utazók a harmadik évezred küszöbét onnan ahol szolgált nem szerettem volna hidd el nem tudok mit mondani ÉPÜL EZ IS BÖSÖN A FÁJDALOM NEMCSAK AZ ERŐMŰ AZ AGGREGÁTOR nézlek csupán tehetetlen dühhel akkor a nő bőrében lenni és nem is úgy lépjük át akár az ükapánk ükapjának ükapja aki még tudom hogy még ebből mi lesz amúgy én is koporsód kéne kibontani KÖMÍVES KELEMENNÉ LÉP A GÁTON ELŐRE CSAK HÚSA ÉS VERÍTÉKE megküzdeni érted tíz körömmel még fiatal vagyok nem kéne sietnem barlangokban lakott vagy fákon élt és nem vágyott tudni azt hogy milyen s amennyire lehet nem is sürgetem ám de csak hallgatom hogy dübörög EZ IS TARTJA NEMCSAK A MALTER ÖSSZE A GÁTAKAT A VÍZIERÖMÜVEKET koporsód fölött a rög s a század a napok rohannak és jön a kitűzött a tenger és himalája és a kaukázus és a szahara a legjobban szeretném azt a hetei tudod legyen puha fejednek a föld A KÉTEZREDIK ESZTENDŐ (BE)TÜ-SEB
