Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
360 ÉS ITT A BÖSI DUNAPART SÖPÖR megváltozik átsüt minden dolog édene a föld bunkája s nyula mind a miénk még akkor is ha immár soha többet nem látunk meg belőle s van aki mind csupán ez egy rácsa mögött önmaga ős-fogalmává mihelyt A DUNAMENTI SZÉL MESZESGÖDÖR EURÓPA LEGNAGYOBB GÖDRE EZ költő kezébe kerül s pörgeti éli öntudatlan kőzet-életét se az ararát hegyét sem az éden kertjét se kina india s japán s van aki tüskeként cipeli e magányt s költészetté avatja mint ahogy S MAJD KIDERÜL UGYAN HOGY IS VAN EZ MÍTOSZOK MÉLYÉN USZÍTÓ DÜHÖK a nép ajkán születnek mázsaszám ujjperc-gömbjei átütik a magány se afrika se ausztrália se amerika földjét soha már öntudata a lét bordái mögött a csupaszív expresszív népdalok ^földrengések tüzek és árvizek 3/1 MONDAVILÁGUNK ELVESZETT én meg az itthon úttalan érsekújvár göcsörtös ujja kiérdemelte érdemelt-e kapanyél-társai a bajban a kiskertek a kivirágzott ösvényein bolyongva ' MIVEL BIZTOSABB AZ ÁTVETT MINT A KIHAGYOTT RÉSZEKNEK narkóval biztatom magam elnyeli őt is az idő elvtársai irgalma érik országos volt a pusztulásban torka elnyeli mint a csontot élni így is lehet HITELESSÉGE FOGUNK-E EZ ALAP HIÁNYÁBAN MI messze kerültél srégszemű csipkebokor-álruhában elmész te is elmész akár ő
