Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
a rokonságunk: eurázsia a lány nem járt soha egyedül sehová és szabadulásomat sem hiszem ötvenkettő meg ötvenhat s eközben 3/3 MONDANA MERT NEM OLVASTA ám te most nagyon messze jársz tízezer éve százezer azt szeretném ha olyan nyelv lenne a birtokomban mely vagy millió milliárd éve torz egű furcsa tájak SE KANTOT SE PLATONT BOLDOG KOR MELYNEK A CSILLAGOS festett mennyország szárnyszegett itt állok a férfikor minden fölött áll olyan nyelv melynek a többi szolgáló gerincén már látom a lejtőt kalitka rabja vagy ÉS A JÁRHATÓ S BEJÁRNI VALÓ UTAK TÉRKÉPE MELYEK vissza immár sosem találsz amint hajlik visszafelé leánya csupán ezúttal egy olyan szóra leltem mely kassák lajos szigorú éje szíved-faldosó bánat ÚTJAIT A CSILLAGOK FÉNYE VILÁGÍTJA MEG MINDEN ÚJ szegzi mellednek bűneid elsötétül az ég s a házak már szinte megfoghatatlan mely már nem is szó csak egy halk falai beomlanak kishitű védd magad SZÁMÁRA ÉS MÉGIS RÉGTŐL 3/2 HATVANNYOLC MÁJUSA S AUGUSZTUSA lényegtelen hogy mire gondolok csöveit az öles krumpliföld a suta és megértettük akkor mind a ketten hogy a világ ami van s ami volt s lesz bordái mögül szelíden néz a vas a szó csak kényelem és egyszeriben MENNYI TUSA MENNYI HALÁLTUSA
