Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
356 OPÁLFEHÉR SÖFEKETE SZALON s kik ím maholnap csillagokra lépünk kár hogy nem utána való nap jöttél mert az ararát hegye az éden földje bölcső avagy nem bölcső hát e táj ö már aznap este ment el még azt hittem elorozza testünket a rák S ÉRLELŐDIK BENNÜNK A FÁJDALOM AMIDŐN VALAKI AZT 4/3 ne menj lányom virág anna lettél hogy szép szerelmed egy magyar dallamot a szlovákok átvesznek és valakivel megosszad ne menj lányom az erdőre MONDOTTA VOLT BARÁTJÁNAK A BESZÉLGETÉSEINK rózsaszínű alkonyatban elmentél messze innen visszamagyarosodik szlovakizálnak s az újra nyugalmam elkoboztad ne állj ki a zöld mezőbe LEHETNEK FINOMAK S MÉLYEK DE A KÖVEK MENNYIRE NÉMÁK fehér lábad selyem lábad akadályok hódítók és írod hogy szép az élet feltöri a csipke szára nincsenek áthághatatlan s nem mozdíthatjuk azokat OTT IS NINCS MESSZE PRÁGA A FÖLD PEDIG MINDEN BIZONNYAL fehér kendőd selyem kendőd mért sírsz hát szőke asszony hódítottak keveredtek kelet-európa kis népek Csallóköz bús virága fölakad a csipkefára TARKA ÉRTELMETLENSÉGET A KÉTEZREDIK ÉV S A HARMADIK 4/2 mindazt amit te hosszú éjszakákon esküszik hűvös ujjperc-magány kinéztünk akkor két tömbház között
