Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
357 és megláttuk az ararát hegyét frissen sütött kenyér morzsája főbe vert éveken évtizedeken keresztül ÉVEZREDEK KÜSZÖBÉN ESŐ-LADIK ÉS MENNYI MINDEN OPÄLSZÍN MALOM megépítettél tudom nehéz szívvel borjak fehér ludak elnyisszentett nyaka egy pillanat csupán mindössze ennyi és közép-európa két meglógott és van aki csupán szunnyadó tudata mondasz le hűvös tiszta álmaidról BONYODALOM MENNYI BONYODALOM S SZÍVFÁJDALOM TRIANON-EURÖPA ne hidd ne hidd az idő tisztaságát börtöne mögött nyújtogatja nyakát pőre fia ott állt a múlhatatlan az időben nem romló ősi ösztön ahogyan a szelíd ludak elviselik emlékezz későn magyaráz meg mindent TIZENKILENC ÉS NEGYVENNYOLC S AZÓTA AZÖTA IS MENNYI ÜJABB MEG ÚJABB emlékezz látod épp a tiszta lelkek hogy ünnepi ebédre hízzanak táplálta föld az édenkert a mítosz rácsai között az ígéret földjén s a kukoricaíöld termi szikár na hidd ne hidd kegyetlen az idő SIŔÄLY-SIRÁM TIZENNÉGY NYARA DŰVAD 4/1 AZ ANTIK JÓZAN ÉS SZERÉNY jaj anyám jaj anyám lehetetlenre a reményre kedve támad az embernek hogy általában múltnak emlékszel-e mit titkos éji a térdem remeg A MODERN LÉLEKTELEN SZÉDÜLT AZ ANTIK PLASZTIKUS REÁLIS zúg a vér háborog órán négy fal között magányban nevezett részt más papírra nyomassa és ne könyvben nyomja börtönben fojtott torokkal könyörgik véremet A ROMANTIKUS CSALÓKA
