Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Második rész)
A MEGIRATLAN KÖLTEMÉNY montázs Második rész 4/4 VESZEDELEM ÉS ÖLTÉK ÖLNI KELL én hiszek benned emberi tudás akadt egy kis időm remélem nem zavar eposzok földje mlzami nevál firdauszi rusztaveli és rúmi otthon hogy mulattál gondoltál reám de vádollak mégis mert béna vagy EGYMÁST A NÉPEK ÖLTÉK ÖLNI FEL PUSZTÍTANI AMIT A TÖBBI ÉPlT mert csak nézed hogy asszonyainkat ne haragúd] azért hogy mikor lejöttél szaszuni dávid s hol az ősmagyar eposz hol szedje össze cserepekből nem tudtam kimenni de beláthatod hogy lányainkat hogy szedi a vak S Ä POZSONYI VÁR SOHA KI NEM BÉKÍT EGYETLENEGY IGEN EGYETLENEGY esztelen halál és nincs bocsánat nem mondhattam azt hogy a moziba megyek arany úr a közjegyző s újra csak örmények és grúzok s akkádok földje vagy a barátnőmhöz mert jött volna velem nézni tudjuk csak ez árulást ÉLÜNK E FÖLD BŰNÖS HORPADT REPEDT CSELÉNYI LÁSZLÓ
