Irodalmi Szemle, 1988

1988/4 - Jaroslava Pašiaková: József Attila és Jiři Wolker lírájának párhuzamai

350

diadalútját Európában. József Attilát ebben az időben — a haladó európai értelmiség zöméhez hasonlóan — kétségbeeséssel határos csalódás keríti hatalmába. Abban az országban szenvedtek vereséget a szocialista törekvések, ahol erős volt a munkásosztály és — Magyarországtól eltérően — a kommunista párt legálisan működhetett. A fasizmus németországi hatalomra jutása Magyarországon is a belpolitikai helyzet megmerevedését és a németbarát erők felülkerekedését eredményezte.

Elégia című versében József Attila felismeri, hogy a helyet, ahol él — szélesebb értelemben Közép-Európát —, mintha arra teremtették volna, hogy a különféle erők találkozásának drámai fordulatokat eredményező színtere legyen, akárcsak a görög sorstragédiákban.

„Az egész emberi

világ itt készül. Itt minden csupa

rom...”

Tudod, hogy nincs bocsánat című versében felülnézetből szemléli az emberek cselekedeteit, és megalkuvást nem ismerve követeli a tisztességes emberi viselkedés szabályainak betartását.

„Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódíts, ne csatlakozz a hadhoz”

Már nem tud hallgatni. Fojtogatja a rabság érzése, kiábrándítja a hazai helyzet. „Én nem ilyennek képzeltem a rendet”, írja, s Hazám című versében felszólítja az anya-hazát, hogy akadályozza meg a pusztulást:

„adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat.” ös patkány terjeszt kórt című versében — mely egyike az utolsóknak — a kor pusztító atmoszféráját tárja elénk, a korét, melyben az embereket s lelkiismeretüket

gyilkos kór gyötri. A nemzetek közötti állandó, mesterségesen szított ellentéteket értelemmel és felelősségtudattal kell megoldani — mondja. Tudatosítja, hogy a történelmi erők sodrában, mikor a nemzetek jövőjéről megkérdezésük nélkül születnek döntések, ő, a költő csak nagyon kis szerepet játszik. Mégis hiszi:

„Majd a szabadság békessége is eljön, finomul a kín —”

Érzi — csakúgy, mint Wolker —, „hogy embernek lenni, ahogyan azt az egyszerű föld parancsolja — nagy és becsületes feladat.” (Wolker J A Dunánál című versében a kis nemzetek közös sorsa gondolkodtatja el; hiszi, hogy a múlt harcait követően békés, nyugodt jövendőben lesz részük, Wolker felhívásának szellemében:

„Živí všech zemí, spojte se!” (Földünk lakói, egyesüljetek!) [a Sestra (Nővér) c. elbeszéléséből].

Érdekes, hogy Wolker jelentőségének első magyar elemzése egy germanista és romanista, Krammer Jenő tollából származik (Nouvel ágé, 1931). Ezt írja: „Nekünk, akik 1918 óta közelebbi kapcsolatba kerültünk a cseh szellemi élettel, Wolker az egyik leggyönyörűbb, legjelentősebb élményünk; felfedezés, amely gazdagította szívünket.”

Ilyen felfedezettje volt Wolker József Attilának is. Utolsó fordításai — Victor Hugo La conscience humaine est morte és Wolker Rosa Luxemburg-oratórluma — jól tükrözik lelkiállapotát.

De Wolker felhívása — az oratórium kategorikus felszólítása — „Vstaň a chod!” (Kelj fel és járj!) már későn érkezett...

Dusikné Weppery Anikó fordítása