Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - HOLNAP - Farnbauer Gábor: Áttételek I., Áttételek II. - Fülöp Antal: A történet a regényből születik
HOLNAP 319 Áttételek ľ Grendel Lajosnak „hogy tecenek othon leni én It jólvagyok . . „Magyar vagyok, no most akkor mit csináljak?’’ (Krausz Tivadar) . a lila veréb bukórepülésben elkapta a folyó felett hűsölő szitakötő frakkját” (Grendel Lajos) . a küszöbön túl már nem magyar vagyok” (Bereményl Géza) Felettébb különös kitörni e nemes rabságból, ha vonakodnak ránk rakni láncait. Áttételek If. Érdekközösség mint nem azonosságtudat. Azonosságtudat mint mi, ha mi nem? A történet a regényből születik (Néhány gondolat Grendel Lajos novelláskötetéről) Q recenzens, ha többször is elolvasta a Bőröndök tartalmát, s abban a hitben ringatja mayát, hogy meg is értette, csak bizonyos lemondás árán éri be Grendel könyvének rövid, néhány oldalnyi jellemzésével (ahelyett, hogy tanulmányt írna róla). De rezignációjával — így tűnik — egyúttal egészen közel is került az élethez szükséges hitüket, paradox módon, a lemondás által megtartó novellahősök életérzéséhez. Akár maga is beköltözhetne és otthonosan érezné magát a kötetben, amely szobájával s a nyomasztó al- konyi utcával egy.levegőjű; fizológlal megrázkódtatás nélkül tapasztalná, hogy valóság és fikció között ezúttal nincs Is határ, egyazon valóság terein sétálgat... S ott, egyfelől, fölsejlik a történelmi múlt, amelyből kényszeres hatások érik a jelent, s teszik már-már életképtelenné a novellák hőseit. Sérelmek és megaláztatások emléke terheli múltjukról alkotott képüket, amelyet létük egyetlen föltételeként sem képesek a jelen fényeivel összhangba hozni. Másfelől a köréjük rajzolt társadalmi közegben ott érezhetők azok az erők, amelyek, hasonló indíttatással, gátolják emberi kiteljesedésüket, hiszen ennek egyik — ha nem alapvető — föltétele lenne az önmagukkal való azonosulás lehetősége. E lehetőség hiánya alapgondolatként vonul végig a köteten, sokjelentésű színességükben is egységes problémakörbe vonva a tíz novellát. A kötet közvetlenebb realizmusú írásai a bennük foglalt filozófiai mondanivaló súlyát tekintve egyenrangúak az elvontabb, áttételesebb novellákkal, sőt — éppen realizmusuknál fogva — arról győznek meg, hogy a szerző tisztában van szándékaival. így a ,,meg- hökkentőbb” írásokhoz is bizalmat előlegez az olvasó, ám mi most mégis inkább
