Irodalmi Szemle, 1988

1988/1 - Mács József: Haldoklás

28 ugrásnyira. Az eladó családi ház még jobban. Régi, tornácos parasztház volt, nemesi kúriára emlékeztetett, az utcára és az udvarra néztek az ablakai, s átel- lenben volt a Hangya boltja és kocsmája, csak át kellett menni az úton. Az ára sem volt megfizethetetlen. Az egész dologban csupán a költözködés volt kelle­metlen. Fogvacogtató hidegben tették meg az utat, és január második felében már ő volt a boltosa és kocsmárosa a visszacsatolt falunak. A ház tágas volt, elöl szoba, hátul szoba, s a konyha méretei majdnem megegyeztek a két szoba alapterületével. Az udvaron is megtalálható volt, ami Ökröshorváton, ami pedig az új állomáshelyet illette, egyik falu olyan, mint a másik, ha különböztek egy­mástól valamiben, akkor abban, hogy Ökröshorvát református falu volt, Ha­raszti meg katolikus, hatalmas plébániával s vén, tokás, pocakos öregúrral, akinek fésűre soha nem volt szüksége, zsebkendőre viszont annál inkább, örökké izzadságcsöppek gyöngyöztek a homlokán, melyek az idő lassú múlását jelezve, le-leperdültek az arcára. Volt alkalma megfigyelni, mert megint papban kellett tisztelnie az új főnökét, a fogyasztási szövetkezet elnökét. Abban is különbö­zött Haraszti Ökröshorváttól, hogy nem volt jegyzője, és már tanítója sem, elvitték a háborúba, ott is veszett a Don-kanyarnál, a megözvegyült tanítóné kínlódott a gyerekekkel, jobban mondva, csak felvigyázott rájuk, mert a plé­bános úr pallérozta őket, csakúgy, mint az ő Lillájukat és Klárikájukat, bár Lilla már Miskolcra készült, a polgári iskolába. A plébános úr a rossz nyelvek szerint nemcsak a gyerekekkel foglalkozott, hanem a tanítóné asszonnyal is. Persze neki kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a plébános úr és a taní­tóné asszony viszonyával törődjön. Az emberekkel kellett megismerkednie, az pedig nem ment egyik napról a másikra. Sokáig fárasztotta a lábát a pult mö­gött és a söntésben, míg az új arcok és nevek belevésődtek az emlékezetébe. Hitelkönyve itt is volt, a boltosnak és a kocsmárosnak az a bibliája. Nappal beleír, esténként meg beleolvas, hányadán is áll az adósaival. Ökröshorvátról Űzdra járt áruért, Harasztit viszont már a tornaijai Hangya raktár látta el por­tékával, igaz, szűkösen, mert aggasztóan hosszúra nyúlt a hiánycikkek listája. Már a legalapvetőbb élelmiszereket is adagolnia kellett, hogy mindenkinek min­denből jusson egy kevés, szerencsére senkinek nem fordult meg a fejében, hogy az ökröshorváti paphoz hasonlóan egyszerre nagy mennyiségű áru felvásárlá­sára gondoljon. Okulva a történtekből, senki nem is szedhetné rá még egyszer hasonlóra, még a főszolgabírónak és az attól feljebbvalónak is nemet mondana. Hamar megszokta új állomáshelyét. A bolt és a kocsma révén mindjárt a falu központjába került. Nem kellett szomszédolnia, tudott mindent, hozzá járt mindenki, bolt és kocsma nélkül senki nem tud meglenni falun. Könnyebb volt a dolga, mint Ökröshorváton. A mindennapok egy részében, a kéthónapos vakáció idején Lilla és Klára is mindig árultak, vele együtt talpon voltak, felesége jobban törődhetett a konyha, az udvar dolgaival, és időnként már a leg­kisebb lánya is beállt közéjük, de inkább lábatlankodónak, mint segítőnek. Csa­ládja tagjaiban nagy volt az igyekezet, hogy az üzlettel szemben senkinek ne lehessen kifogása, igaz, intette is őket erre, mert véglegesnek akarta tekinteni a helyét. Ahol az embernek a háza áll, annak a falunak a temetőjében porlad­janak el a csontjai is. Nincsenek messze Özdtól, az édesanyjától és a testvérei­től, Zománcra is könnyen el lehet jutni az anyósáékhoz. Arra az egyre nem gondolt, hogy a halálon kívül semmi sem végleges ezen a világon. Kósza hírek keringtek a németek várható teljes összeomlásáról, és arról, hogy ha bekövet­kezik, a harmincnyolc előtti határok lesznek újra érvényesek. Nyomasztóvá váltak a napjai Harasztiban, először jutott eszébe, hogy elhamarkodta a döntést, amikor az új állomáshelyét megválasztotta, az embernek a haza kellős közepén kell családi házat vásárolnia, nem a szélén. Nyomasztó gondjáról nem szólt a feleségének és a lányainak, úgy viselkedett, mint a viharos tenger bátor

Next

/
Thumbnails
Contents