Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - Mács József: Haldoklás
28 ugrásnyira. Az eladó családi ház még jobban. Régi, tornácos parasztház volt, nemesi kúriára emlékeztetett, az utcára és az udvarra néztek az ablakai, s átel- lenben volt a Hangya boltja és kocsmája, csak át kellett menni az úton. Az ára sem volt megfizethetetlen. Az egész dologban csupán a költözködés volt kellemetlen. Fogvacogtató hidegben tették meg az utat, és január második felében már ő volt a boltosa és kocsmárosa a visszacsatolt falunak. A ház tágas volt, elöl szoba, hátul szoba, s a konyha méretei majdnem megegyeztek a két szoba alapterületével. Az udvaron is megtalálható volt, ami Ökröshorváton, ami pedig az új állomáshelyet illette, egyik falu olyan, mint a másik, ha különböztek egymástól valamiben, akkor abban, hogy Ökröshorvát református falu volt, Haraszti meg katolikus, hatalmas plébániával s vén, tokás, pocakos öregúrral, akinek fésűre soha nem volt szüksége, zsebkendőre viszont annál inkább, örökké izzadságcsöppek gyöngyöztek a homlokán, melyek az idő lassú múlását jelezve, le-leperdültek az arcára. Volt alkalma megfigyelni, mert megint papban kellett tisztelnie az új főnökét, a fogyasztási szövetkezet elnökét. Abban is különbözött Haraszti Ökröshorváttól, hogy nem volt jegyzője, és már tanítója sem, elvitték a háborúba, ott is veszett a Don-kanyarnál, a megözvegyült tanítóné kínlódott a gyerekekkel, jobban mondva, csak felvigyázott rájuk, mert a plébános úr pallérozta őket, csakúgy, mint az ő Lillájukat és Klárikájukat, bár Lilla már Miskolcra készült, a polgári iskolába. A plébános úr a rossz nyelvek szerint nemcsak a gyerekekkel foglalkozott, hanem a tanítóné asszonnyal is. Persze neki kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a plébános úr és a tanítóné asszony viszonyával törődjön. Az emberekkel kellett megismerkednie, az pedig nem ment egyik napról a másikra. Sokáig fárasztotta a lábát a pult mögött és a söntésben, míg az új arcok és nevek belevésődtek az emlékezetébe. Hitelkönyve itt is volt, a boltosnak és a kocsmárosnak az a bibliája. Nappal beleír, esténként meg beleolvas, hányadán is áll az adósaival. Ökröshorvátról Űzdra járt áruért, Harasztit viszont már a tornaijai Hangya raktár látta el portékával, igaz, szűkösen, mert aggasztóan hosszúra nyúlt a hiánycikkek listája. Már a legalapvetőbb élelmiszereket is adagolnia kellett, hogy mindenkinek mindenből jusson egy kevés, szerencsére senkinek nem fordult meg a fejében, hogy az ökröshorváti paphoz hasonlóan egyszerre nagy mennyiségű áru felvásárlására gondoljon. Okulva a történtekből, senki nem is szedhetné rá még egyszer hasonlóra, még a főszolgabírónak és az attól feljebbvalónak is nemet mondana. Hamar megszokta új állomáshelyét. A bolt és a kocsma révén mindjárt a falu központjába került. Nem kellett szomszédolnia, tudott mindent, hozzá járt mindenki, bolt és kocsma nélkül senki nem tud meglenni falun. Könnyebb volt a dolga, mint Ökröshorváton. A mindennapok egy részében, a kéthónapos vakáció idején Lilla és Klára is mindig árultak, vele együtt talpon voltak, felesége jobban törődhetett a konyha, az udvar dolgaival, és időnként már a legkisebb lánya is beállt közéjük, de inkább lábatlankodónak, mint segítőnek. Családja tagjaiban nagy volt az igyekezet, hogy az üzlettel szemben senkinek ne lehessen kifogása, igaz, intette is őket erre, mert véglegesnek akarta tekinteni a helyét. Ahol az embernek a háza áll, annak a falunak a temetőjében porladjanak el a csontjai is. Nincsenek messze Özdtól, az édesanyjától és a testvéreitől, Zománcra is könnyen el lehet jutni az anyósáékhoz. Arra az egyre nem gondolt, hogy a halálon kívül semmi sem végleges ezen a világon. Kósza hírek keringtek a németek várható teljes összeomlásáról, és arról, hogy ha bekövetkezik, a harmincnyolc előtti határok lesznek újra érvényesek. Nyomasztóvá váltak a napjai Harasztiban, először jutott eszébe, hogy elhamarkodta a döntést, amikor az új állomáshelyét megválasztotta, az embernek a haza kellős közepén kell családi házat vásárolnia, nem a szélén. Nyomasztó gondjáról nem szólt a feleségének és a lányainak, úgy viselkedett, mint a viharos tenger bátor
